Látom, a baloldalon súlyos gondot okoz, hogyan lett újra kétharmad, milyen a mi oldalunk, honnan, miként lehetne halászni legközelebb vidéki szavazatokat.

Az erőfeszítés azonban hasztalan. Hogy miért, arra egy régebbi írásommal válaszolok:

‐‐-----‐-------

Vagyok, aki vagyok. Neked viszont fogalmad sincs, ki vagy.

Nem, nem akarok veled megegyezni semmiről.

Beszélgetni sem szeretnék, ha nem muszáj.

Nekem a vidék, neked a Pozsonyi út. Nekem a csend, neked a zsivaj. Nekem a horgászverseny, neked az alternatív színház. Nekem az Alföld, neked Alföldi.

Enyém a valóság, tiéd a látszat. Enyém az antikvárium, tiéd a Tumblr. Enyém a szex, tiéd a pornó. Enyém az asztaltársaság, tiéd a flashmob. Enyém a publicisztika, tiéd a blogolás. Én már otthagytam a Facebookot, te ott élsz.

Én fröccsöt iszom (ittam), te belga sört. Én füvet nyírok, te füvezel. Én olykor kötök nyakkendőt, te zakót sem veszel.

Nekem a piros-fehér-zöld, neked a szivárványszínű. Nekem a zöld-fehér, neked még csapatod sincs. Nekem a gólöröm, neked a dühroham, ha győznek a magyarok.

Nekem Erdély, neked Románia. Nekem Mátyás király, neked Eörsi Mátyás. Nekem az aradi vértanúk, neked az Aradi utca. Nekem 1956, neked 1957. Az én apám a szabadságharcos, a te apád a gyilkos oldalon. Én azt hallottam otthon, hogy a kommunisták gazemberek, te azt, hogy hősök. Mi Szabad Európát hallgattunk, ti Kádárt Jánost május 1-jén. Ti kétségbeestetek 1989-ben, mi fellélegeztünk.

Nekem A hét mesterlövész, neked a Salo, avagy Sodoma 120 napja. Nekem Michael Corleone, neked a két egymásra gerjedő cowboy. Nekem Koszta József, neked Hermann Nitsch. Nekem a P. Mobil, neked Müller Péter Sziámi. Nekem Németh László, neked Nádas Péter. Nekem Móricz, Mikszáth és Tömörkény, neked Krasznahorkai, Závada és Karafiáth.

Nekem Magyarország a fejemben van, neked térkép e táj. Nekem mindenütt barátok, neked mindenütt ismeretlenek. Nekem Magyarkanizsa, Kispiac, Köröstárkány, Zetelaka, Beregszász és Komárom, neked senki és semmi a Kárpát-medencében.

Én büszkén itthon, te alázatosan Londonban. Nekem mindenütt jó, de a legjobb itthon, neked mindegy. Nekem a honvágy, neked a nyelved hátrafelé öltögetve. Nekem kelet és nyugat, neked csak nyugat.

Nekem Isten, neked önmagad. Nekem a kötelességek, neked a jogok. Nekem a haza, neked az állam. Nekem az ember, neked a lakosság. Nekem a beszélgetés, neked a statisztika.

Nekem a rend, neked a bomlás. Nekem a hagyomány, neked a forradalom. Nekem a szakralitás, neked az olcsó izgalmak. Nekem az ész és a szív, neked a gyomor és a könyök.

Az én barátaim gazdálkodók, katonák, erdészek, vadászok, a tieid szociológusok és lakásfoglalók. Nekem a magyar nyelv, neked az affektálás. Nekem a lövészklub, neked a kommentelés. Nekem a hadsereg, neked apuci elintézte, hogy otthon maradj.

Nekem a saját főztöm, neked gyorsétkezdék. Nekem a vasárnapi ebéd, neked két falat a mozgólépcsőn. Nekem a család, neked a magány. Nálam a kutya házat őriz, nálad élettárs. Én szomszédolok, te azt sem tudod, ki lakik melletted.

Nekem a hit, neked a hitetlenség. Nekem az akarat, neked az ötletelés. Nekem a tisztelet, neked a pimaszság.

Nekem a népszerűség, neked az irigység. Nekem a nevetés, neked a vicsor. Nekem az örök élet vágya, neked a földi élet vágya.

Vagyok, aki vagyok. Neked viszont fogalmad sincs, ki vagy.

Miért, miről is kellene beszélgetnünk?

Én jobbra, te balra, oké?