Nem lehetsz egyszerre jó az igenért és a nemért!

Bár az országgyűlési választások miatt méltatlanul háttérbe szorult és viszonylag keveset beszéltünk a gyermekvédelmi törvény megerősítéseként kiírt népszavazásról, számomra mégis pont az ehhez való viszonyban, cselekvésben vagy éppen nem cselekvésben mutatkozott meg a kudarcos, univerzális jogok mentén politizálni akaró baloldal teljes csődje.
Mint mindenki tudja, Márki-Zay érvénytelenül szavazott és a teljes baloldali politika valamint a vele közel egy évszázada szoros szövetségben harcoló polgári radikálosok szellemi holdudvara ugyanerre biztatta a választópolgárokat. Tették ezt úgy, hogy közben a jobboldali sajtó, véleményvezérek stb. tömegével szállította a "nyugati" példákat, elmagyarázta a helyzetet, könyveket írt róla, segítségül hívta a tengerentúli konzervatívokat. Beazonosította problémát, egy fajta választ adott rá, ami egy egyszerű NEM-el leírható volt, egyszóval sikeresen tematizálta a problémát. A baloldal pedig elkente azt. Az IGEN-hez annak ellenére is gyáva volt, hogy ezt várták volna el tőle a "nyugati" barátai, a mértékadó kulturális körök, amelyek a mindenkori magyar baloldali progresszív kormányt szinte automatikusan legitimálják, minden körülmények közt. Még akkor is, ha hazudik a költségvetésről a mindenható EU-nak, még akkor is, ha péppé
vereti a tiltakozó állampolgárait.
A NEM-t pedig már jó előre "lefoglalta" a nemzeti oldal.
Miért írom ezt le?

Mert 2010 óta minden hasonló nagy témában ugyanezt tették. Csakhogy néhányat említsek:
Bevándorlás
Rezsicsökkentés
energia biztonság (Paks bővítés, orosz gáz)
és végül a mindent leárnyékoló háború.

Képtelenek voltak határozott igent vagy nemet mondani.
Vegyük a rezsicsökkentést: jó, jó, de nem így, mert ebben a formában nem fenntartható, majd felülvizsgáljuk vagy a háború, amiből ki ugyan nem maradnánk, de csak, akkor küldenénk katonákat, ha ez meg az van, de azok is csak hivatásosok, mert végül is ez a dolguk.

Ez így nem fog menni!
A politika a karakterről szól, ami értékválasztásban nyilvánul meg. Nem lehet a döntést, főleg ha az ellenfelem rám kényszeríti azt, elbliccelni, ahogy témaválasztást sem.
A témának pedig mindig valósnak, tapinthatónak és húsba vágónak és gyakorlatiasnak kell lenni. A rezsicsökkentés az; a bevándorlás az; az energiafüggetlenség az; a gyermekek védelme az; a BÉKE az.
Ezekre lehet IGEN-t vagy NEM-t mondani, de kicsit igent, kicsit nemet nem.
Ilyenkor szokott az ember két szék között a pad alá esni, ahogy az Márki-Zayval és az ellenzékkel történt.