ÉLETJEL
Mintha egy időgép szippantott volna be, úgy merültem el az elmúlt egy hónapban, egy teljesen más világban. Történelmi filmeket alkotni nem pusztán nyomasztó felelősség és emberfeletti munka, de borzongatóan élvezetes is. Amikor több száz alkotó ember - egytől egyig tehetséges, önálló individuum - képes mindent félretéve, együtt, ugyanazért a célért, vállt vállnak vetve dolgozni, annál bizony kevesebb felemelőt tudok elképzelni.

A Most vagy soha! című - Petőfiről és a márciusi ifjakról szóló - film forgatását április 20-án kezdtük a Nemzeti Múzeumnál, ahová korabeli vásárteret is varázsoltunk szürkemarhákkal, lovakkal, tehenekkel, csirkékkel, idomított kutyákkal és rengeteg - korhű ruhába, tetőtől talpig felöltöztetett - statisztával, na és persze bokáig érő sárral, ami az 1848-as pesti utcákat borította.

Majd egy Andrássy úti palotában tett rövid kitérő után a csodálatos Sopronba költöztünk három hétre. Az ország egyik legszebb városának belvárosát sem "kíméltük": átalakítottuk a házak homlokzatait - ’48-as időket idéző üzletportálokat, kirakatokat építve -, lovakat, hintókat hajtottunk, utcát saraztunk, takarítottunk, saraztunk, takarítottunk... Kaszkadőrök és színészek ugrottak ki egy csodás barokk lakóház ablakából, kalandfilmekhez illő üldözéses jeleneteket forgattunk egy lenyűgöző korabarokk ház udvarán.

Ma hajnalban búcsút intettünk a varázslatos Sopronnak, de hátra van még közel 70 forgatási nap. Mindeközben az Aranybulla filmünk is forog, szebbnél szebb helyszíneken, 1848-hoz képest bő 600 évvel korábbi korszakát megidézve páratlan történelmünknek.

Tényleg úgy érzem magam, mint egy időutazó... Holnap kicsit visszazökkenek a mába, irány a Parlament és a miniszterelnöki eskütétel! A közös filmünk forog tovább...