️MOST ELKÖSZÖNÖK EGY IDŐRE,
de nyugi, csak egy-két hétig leszek csendben! Bevallom férfiasan: az elmúlt másfél év emberpróbáló volt. Talán még soha életemben nem dolgoztam ennyit egy ügyért... Sokszor napi 16 óra munkával, hétvége nélkül úgy, hogy mindeközben nem lehetett hibázni. A fizikai terhelésen túl, szellemi-intellektuális értelemben is nagyon kimerültem, de van egy ennél fontosabb szempont is, amiért most eldobok kapát-kaszát, kikapcsolok mindent, és eltűnök másfél hétre: ők pedig a családom.

A feleségem és a gyerekek nélkül ugyanis nem tudtam volna végigcsinálni ezt az erőltetett menetet. Ők azok, akik mindenben támaszaim voltak, miközben - a rám nehezedő nyomás és feszültség miatt - ők alig számíthattak rám. Pedig nekik sem volt könnyű, ezt elhihetitek...

Jóideje már annak, hogy őket is beteg módon fenyegetik, s mára napi szintűek a bennünket érő, durva attrocitások... Együtt vittük a tonnás terheket, ezért megérdemeljük, hogy az előttünk álló napokban - egészen Húsvétig -, távol a napi taposómalomtól, csak egymásra figyeljünk.

Valószínűleg április 20-án jelentkezem majd legközelebb - ha kibírom addig -, azon a napon, amikor elkezdjük forgatni minden idők egyik legnagyobb szabású, magyar történelmi kalandfilmjét, a „MOST VAGY SOHA!” című, Petőfiről és a márciusi ifjakról szóló mozit.

Remélem, nem felejtetek el addig️