A Káderdűlő a baloldalra szavaz

Felesleges és kudarcra ítélt vállalkozás, egyszeri és egyedi anomáliának tekinteni, hogy a helyi Szilícium-völgyek lakói, nevezzük őket akár technokráciának, bohém burzsuának vagy rózsadombi multiembereknek a baloldalt választják.
Mondhatjuk nyugodtan, történelmileg úgy alakult, hogy a globalizáció és nem mellesleg az egymást követő Orbán-kormányok tudatos család-, szociális- adó- és gazdaságpolitikájának, az ország újraiparosításának a nyertesei a divatost választják a természetesen helyett.
Mi mást tennének, hiszen, minden rendben van az életükben, elég pénzük, hatalmuk lett, és elég üres a fejük hozzá, hogy elszakadjanak a lokalitástól, annak problémáitól és globális, lehetőleg minél távolibb, gondokkal foglalkozzanak vagy ahogy Czopf Áron fogalmazott:

„akit a vallás nem érintett meg, nihilistának viszont tehetségtelen, az a 21. században leginkább a technokrata elitek szekuláris erkölcsrendészetében találja meg a számítását.
Annak a dolga kigúnyolni, üldözni és jelenteni a politikai gondolkodás minden formáját. Emlékeztetni az embereket arra, hogy miben kell hinniük, továbbá tájékoztatni a lakosságot, hogy a »globális civil társadalom« rosszallását elkerülendő miképpen élhet csendes, apolitikus és az előírt szabványok szerinti erényes életet”.

És ők erényes életet élnek. Természetesen azonnal és feltétel nélkül a „globális civil társadalom” elvárásainak megfelelően reagálnak minden globális eseményre. Választják a helyi érdek helyett a nemzetközit, a természetes helyett a divatost, az ideológiát a valóság helyett.
Tragédiájuk, hogy sohasem kaphatják, amit akarnak. Ahhoz nincs elég pénzük.
A jobboldali kormányok mindig is kétlábbal a talajon állnak, megjegyzem az ő szerencséjükre, ezért nem támogatják a globalista őrültségeket, a baloldalnak meg pont az ő adóforintjaikra van szüksége, éppen ezen „értékek”, célok megvalósítására.

Ami igazán meglepett az nem is szükségszerűen bekövetkező értéktorzulás volt, hanem az a dühös reakció, ami a választásokat követte. A lenéző, pökhendi hang, amit ezek az embertelen szervezetekben szellemi futószalag mellett robotoló emberek megengedtek és megengednek maguknak. Pedig higgyétek el nekem, nincs mire büszkének lenniük.

️Szellemi teljesítményük az előre csomagolt, lefagyasztott és kellő időben felolvasztott közhelyek felböfögése,

️világról vallott elképzeléseiket, „tudásukat”, érvrendszerüket, jól körül határolható médiumokból nyerik, jobbára nívótlan véleménycikkekből

️hideg, az otthon minden ethoszát nélkülöző, C-kategóriás belsőépítészek által tervezett és ugyanilyen minőségben szinte már szabványosan rosszul berendezett lakásaikból hiányzik a könyv, a festményeket valamilyen drága, de valójában jellegtelen tapéta pótolja, verset talán utoljára középiskolában olvastak viszont annál több sorozatot néznek,

️társas kapcsolataik felületesek, témáik kimerülnek a fetisizált munkájukban,

️életük neurózissal teli, melynek titkait, igazi barátok híján, jól fizetett pszichológusokkal osztanak meg, a „gyógyulás” reménye nélkül.

Mivel ilyen sérülékenyek, gyengék és önálló gondolat híján kiszolgáltatottak mindennek, amit tudatipar rájuk erőszakol, kérlek benneteket kedves olvasóim, ne haraggal, hanem elnéző szeretettel gondoljatok rájuk.

Ők is ugyanolyan választópolgárok, mint ti.

Igaz, hogy nekik Hajnal Miklós jutott.🤦