ALJASOK ÉS GYÁVÁK
Az LMBTQ-propaganda pontosan olyan, mint amikor a roma jogvédelem égisze alatt megmondják a cigányoknak, hogy nekik mi a jó, pontosabban, hogy miért rossz cigánynak lenni Magyarországon.
A hasonlóság nem véletlen. Ugyanazok a szervezetek csinálják, ugyanaz a módszertan: Gyurcsány Ferenc táblát vált, az „Én is roma vagyok” szlogent a nyakában kicseréli szivárványosra.

Ahogyan az úgynevezett roma jogvédelem, úgy az LMBTQ-propaganda is eszközként használ embereket, kisebbségi közösségeket. A magamutogató, polgárpukkasztó „divatmelegeket” leszámítva az egész militáns LMBTQ-propaganda zavarja a homoszexuálisokat. Akik valószínűleg jól elvannak a saját életükkel, biztonságban érzik magukat, és nem akarnak szivárványszínű műpénisszel iskolákba járni „érzékenyíteni”, mert úgy gondolják, hogy a szexuális orientációjuk magánügy. És így vagyunk ezzel mi, a heteroszexuális többség is. Ezt nevezzük normalitásnak.

Az LMBTQ-propagandisták a konszenzusos társadalmi normákat felrúgva közügyet kreáltak abból, hogy ki mit csinál vagy csinálhat a hálószobájában. Nem a melegek jogaiért harcolnak, hanem a melegeket eszközként használva a normalitást támadják. Az LMBTQ-propagandisták saját kezűleg tűzik ki a szivárvány jelét a melegekre, transzneműekre, bár erre senki nem kérte őket.

Az LMBTQ-propagandisták végtelenül aljasok. Túl azon, hogy eszközként használnak emberi közösségeket, a nemi identitást a legkiszolgáltatottabb és legsérülékenyebb társadalmi csoportnál, a gyermekeknél is kikezdik. Ahol beengedték őket az iskolákba, ott többezerszeresre nőtt a nemváltó műtétek iránti igény. Felmérhetetlen lelki károkat okoznak a gyermekeknek, egy életre megnyomorítják őket, törést okoznak a családok életében, mindezt az emberi jogokra való hivatkozással.

Nincs joguk hozzá! Hogy mi legyen a gyermekeinkkel, azt majd eldöntik a gyermekeink akkor, amikor felelős döntést tudnak hozni - vagyis felnőtt korukban. Addig viszont elsősorban a szülő, másodsorban az állam felelőssége és kötelessége a lehető legjobb életet biztosítani a számukra, megvédeni őket a lehetséges ártalmaktól.

Hogy egészen érthető legyen: amikor azt mondod, hogy ma nincs több csoki (mert a cukor, mert a fogak stb.), akkor jó szülő vagy. Hiába „van joga” a gyereknek a csokievéshez, a későbbi következmények ismeretében a szülő dönthet így, és bizony jól teszi.
Vagy: az állam helyesen döntött akkor, amikor az iskolák környékéről kitiltotta a dohánytermékek reklámjait. És az is messzemenően helyes, hogy korhatáros besorolásokat kapnak a különböző alkotások. Normális ember nem ad cigit a gyereke szájába, nem nézet vele pornót, és nem engedi neki a nemváltó műtétet. Ilyen egyszerű ez.

Az LMBTQ-propagandisták gyávák. Még egyet sem láttunk közülük mecsetekben szivárványos zászlókkal, muszlim férfiakat „érzékenyíteni”. Az aktivisták nem utaznak muszlim országokba felvonulni, nem állnak ki tevőlegesen és hangosan a muszlim homoszexuálisok és transzneműek mellett. Az LMBTQ-propagandisták mindig csak ott vitézkednek, ahol ezt tolerálják.

De van egy határ, ameddig elmehetnek még a tolerancia földjén is. Ez a határ pedig a gyermekeink élete, egészséges fejlődése és biztonsága. Ezekből pedig nem engedünk!