A kérdés pofonegyszerű lesz: ki szeretne háromezer milliárd forintot Ukrajnába küldeni A globalista ügynök EU-bürokraták által erőltetett 800 milliárd dolláros segély hazánkra eső része ugyanis - 9 milliárd dollár – kb. ennyit jelentene forintban. Na, van még valaki, aki a Tisza-alelnök Tarr Zoltánon kívül úgy gondolja, hogy ez bizony „remek lehetőség”? Hadd lássam a kezeket!

Ha már itt tartunk: őszintén szólva, megnéznék egy jó kis közvéleménykutatást, amely azt firtatja, vajon mit gondolnak a magyarok arról, hogy a nem EU-tagállam Ukrajna eddig HÁROMSZOR annyi pénzforrást kapott Brüsszeltől, mint hazánk, a 2004-es csatlakozás óta!

Hann Endre-féle kutatás legyen a talpán, amely képes volna meggörbíteni a valóságot, nagy tétekben fogadnék ugyanis, hogy józan honfitársaink elsöprő többsége vélekedik úgy, hogy ez nonszensz! Persze az is túl van minden abszurditáson, ahogy Brüsszel igyekezne összegereblyézni az Ukrajnába küldendő végtelen, felső korlát nélküli támogatásokat.

Na, hogyan teremtenék elő a rávalótA tagállamoktól, így minden magyar embertől is elvont forrásokbólEzt fogalmazgatják évek óta, az úgynevezett országspecifikusnak becézgetett brüsszeli „ajánlásokban” is.

Van ezek között minden, mint a népnyúzó, neoliberális közgazdász-vurstliban:
- eltörölni a rezsicsökkentést és a 13. havi nyugdíjat
- kivégezni az egykulcsos személyi jövedelemadót
- eltörölni a családi kedvezményeket, a CSOK-ot
- eltörölni az édesanyák adómentességét
- lenullázni a munkáshitelt és a 3%-os lakáshiteleket
- bevezetni az ingatlanadót
És még hosszan sorolhatnám...

Csak nekem van déjá vu-m Komolyan mondom, mintha csak Petschnig Mária Zita, Kármán András, Kéri László és az összes tiszás főszakértő főzseni népsarcoló szelleme lebegne a brüsszeli néppárti elvtársak dolgozószobáinak ledes ragyogásában.

Az a helyzet, hogy az EU-s megszorítási direktívák szóról szóra megegyeznek a Tisza közgazdászainak sokszor hangoztatott elképzeléseivel. Nem csoda: ezek – a megszorítások – ugyanazok.