Balázs Péter emlékére. Gyerekkorom egyik legnagyobb nevettetője voltál, nem múlt el nélküled sem szilveszteri műsor, sem bohózat, sem kabaré jelenet. Csakis a legtehetségesebbek képesek arra, hogy nehéz időkben is mosolyt tudjanak csalni az emberek arcára, és te rendelkeztél ezzel a talentummal. Szívből komédiáztál, maníroktól mentesen, őszintén.

Számomra örökké te maradsz Louis de Funès, vagy épp Poirot utánozhatatlanul zseniális szinkronhangja, ahogy megannyi rajzfilmfigurába is te leheltél életet, örök időkre. Megszámlálhatatlan színpadi alakításaidat, filmszerepeidet is őrizni fogjuk magunkban még nagyon sokáig.

De tudom, a legbüszkébb talán mégis a Szolnoki Szigligeti Színházra voltál, amit hosszú évekig direktorként kormányoztál, igen sikeresen. Hányszor meséltél csillogó szemmel a szolnoki előadásokról, vagy épp egy általad felfedezett, tehetséges fiatal színész kollégádról...

Nem mesélsz már, nem ülünk együtt fontos közéleti beszélgetéseken, nem beszélünk többet a hazánkról, sem a múltunkról, sem a jövendőről... Hiányozni fogsz, Péter! A Teremtő kísérjen égi utadon! ️