Rendszerváltás, vagy mit is akartok Persze jól cseng a szó politika komunnikációs értelemben, rá is játszik a Magyar-féle gépezet arra, hogy izzadva, hazug párhuzamokat kapirgáljon elő, amelyek az 1989-90-es időszakhoz kapcsolódnak. „Orbán olyan, mint az idősödő Kádár, a Fidesz az MSZMP, a pártállamnak buknia kell” - és egyéb bornírt marhaságok...

Magyar Péter mindeközben hol a fiatal Orbán Viktornak, hol Antall Józsefnek álmodja magát, annak függvényében, hogy éppen csökkentették, vagy növelték a napi gyógyszeradagját. Magyartól persze megszoktuk már, hogy minden gátlás nélkül görbíti a valóságot, nyíltan lenézve ezzel a saját rajongó táborát is, mert valószínűleg úgy gondolja: úgysem izgatja a szekta tagokat, mi is történt 35 évvel ezelőtt a rendszerváltoztatás idején, ahogy azt sem értik, hogy abban a rendkívül összetett politikai szituációban kit, miért, mekkora felelősség terhel, így aztán bármilyen ordas hazugság belefér az országjáró fabula-túrába.

Kezdjük azzal, hogy a tegnapi győri beszédében Magyar - a tőle megszokott, szerzetesi szerénységgel - Antall József néhai miniszterelnököt idézte, párhuzamot vonva saját magával:

„Én szolgálok, és addig szolgálok, amíg a nemzetnek haszna van belőle. Teszem, amíg tudom.”

Egyszerű volna leütnöm a labdát, hogy – Antallal ellentétben – kiket, milyen világrontó erőket, célokat is szolgál Magyar, de ezt most jótékonyan engedjük el, s beszéljünk nyíltan arról a korszakról, amelyre a Tisza-vezér oly átszellemülten hivatkozik, mintegy követendő példaként, pedig inkább hallgatnia kellene róla!

Antall József a rendszerváltoztatáskor ugyanis egy ördögien megkonstruált, mesterségesen előállított, jórészt determinált történelmi szituáció kellős közepén beszélt a haza szolgálatáról, egy olyan időszakban, amikor miniszterelnökként – minden tiszta szándéka ellenére – kénytelen volt gúzsba kötve „táncolni”. Ezt a béklyót ugyanis több oldalról, komoly erők szorították.

Egyfelől az akkori kommunista-szocialista elvtársak - gyilkos felmenőikkel a háttérben - akik már a ’80-as évek közepén érezték, hogy diktatórikus, életellenes rendszerük lassan a végéhez közeledik, ezért mérnöki tudatossággal neki is láttak annak, hogy a politikai hatalmukat gazdaságivá konvertálják.
Ehhez meg is alkották a megfelelő törvényeket, amelyek lehetővé tették – a ’80-as évek második felében – a külföldi-magyar vegyesvállalatok létrehozását, természetesen kizárólag a kiváltságos pártkorifeusok engedélyével, és az ügyletekben történő kötelező elvtársi részvétellel.

Aztán jött a spontánnak hazudott privatizáció, amelynek keretében a tűzhöz közeli, elvtársi családok – tökéletesen ismerve az állami vállalatok valós értékét, külpiaci bevételeit - egy csapásra cégtulajdonosok lettek, miután fillérekért kimazsolázhatták maguknak a tudatosan alulértékelt állami nagyvállalatok jelentős hányadát. Mire az első szabad választásokhoz érkeztünk, Antall József és kormánya egy végletekig kifosztott, materiális és lelki értelemben is lenullázott országot örökölt.

A béklyót azonban nem csupán belső, hanem külső erők is szorították. A globalista pénzvilág telhetetlen pénzszivattyúi ugyanis hamar meglátták a Magyarország jelentette szűz piacot, a leomló vasfüggöny mögött megnyíló új gazdasági és - az ezzel kézenfogva járó - politikai lehetőségeket, s azonnal szárnyaik alá is vették a jórészt az elvtársak gyerekeiből verbuvált, magukat liberálisként becézgető, SZDSZ nevezetű, hungarofób politikai formációt, amelynek hatalomba zsarolásával gyakorlatilag elérték, hogy szinte mindenben ők diktálhattak, még akkor is, amikor formálisan nem is voltak kormányon.

Mindenki az úgynevezett „rózsadombi paktumot” emlegeti e korszakból, de valószínűbb, hogy nem egyetlen konkrét megállapodás, kikényszerített paktum létezett, ahogy az is nyilvánvaló, hogy az SZDSZ mögött álló globalista hálózatok – Soros vezetésével – mindent elkövettek annak érdekében, hogy Antall Józsefet és kormányát lehetetlenül reménytelen helyzetbe kergessék.

Csöndben mondom, hogy ezen országrontó gazemberek politikailag aktív tagjai ma egytől-egyig Magyar Péternek és a Tiszának kampányolnak, ahogy a globalista pénzhatalmi hálózatok mai ügynökei, brüsszeli cselédpolitikusai is rendületlenül az ő szekerét tolják

Jegyezzük meg azt is, hogy Orbán Viktor és a Fidesz a ’90-es években nem véletlenül távolodott el végérvényesen a rendszerváltás mögött serénykedő liberális világtól, mert idejében átlátta: politikai és nemzeti zsákutca Magyarország számára ez a kívülről diktált, a szuverenitásunk teljes feladásával járó, liberálisok által álmodott, beteg ideológiákkal terhelt, önfeladóan gúzsba kötött „szabadság”.

Meggyőződésem, hogy a magabíró nemzetek útján - gazdasági értelemben és a szuverenitásunkat tekintve – akkor indultunk el, amikor a Fidesz első kétharmados győzelme után, a 2010-es évek elején Orbán Viktor lerázta hazánkról a Nemzetközi Valutalap (IMF) pénzügyi-politikai béklyóját. Számomra ez volt a rendszerváltoztatás folyamatának igazi betetőzése.

Magyarország ma egy szuverén európai nemzetállam, igen, egy illiberális, de valódi demokrácia, és nem diktatúra. Ezért is értelmezhetetlen fogalmilag a rendszerváltás - Magyar Péter által hamisan sugallt és erőltetett - hagymázas óhaja.

Magyar Péter kvalitásait, szándékait tekintve se nem Antall József, se nem Orbán Viktor. Ő csupán egy ócska, politikai búcsúcédula árus, egy feketeöves hergelő, akinek a mondatainál még a levegő is súlyosabb.
2026-ban a Tisza még az Orbán-korszakot sem fogja leváltani, nemhogy azt a demokratikus rendszert, amiben élünk