Az egyik Tisza-Sziget Horn Gáborral készül a baloldali politika visszatérésére

A stuttgarti Tisza-sziget online rendezvényén ismét betekintést kaphattunk abba a gondolkodásmódba, amely évtizedek óta jellemzi a balliberális politikai elitet: mélységes lenézés a magyar emberek iránt, a demokrácia félreértelmezése, és a migráció feltétel nélküli támogatása. A volt SZDSZ-es politikus, a Soros Alapítvány egykori oktatási programvezetője, a Republikon Intézet vezetője, Horn Gábor most is hozta a formáját. Elég néhány idézet tőle, hogy világossá váljon: a baloldal semmit nem tanult. Ha rájuk bíznánk az országot, beengednék a migránsokat, fizetőssé tennék az egészségügyet és tandíjat vezetnének be. Vajon efféle a strukturális átalakításról beszélt Tarr Zoltán, a TISZA Párt alelnöke és EP-képviselője?

Horn szerint a hármas népszavazás tette tönkre a „reformokat”

Horn Gábor teljes őszinteséggel tárja fel a baloldal valódiviszonyát a demokráciához, arról értekezve, hogy a vizitdíj kapcsán a Fidesz anno népszavazást kezdeményezett:

„Ha a magyar társadalom nem akar többet fizetni az egészségügyért, akkor ők népszavazást indítanak a vizitdíj ellen, erre már nem kell senkinek emlékezni. Én jól emlékszem, mert ez tette tönkre a magyar egészségügyi reformot, de ez most mindegy ebből a szempontból.”

Vagyis Horn szerint a népszavazás – az egyik legalapvetőbb demokratikus intézmény – hibája, hogy az emberek nemet mondtak a vizitdíjra. Valójában nem a népszavazás „tette tönkre” az egészségügyi reformot, hanem az a politikai elit, amely fizetős egészségügyet akart bevezetni. Horn logikája világos: nem engedné, hogy bizonyos kérdésekben a nép döntsön, mert benne van a pakliban, hogy az számukra kedvezőtlen lesz.

Szerinte szükségszerű volt a tandíj, a vizitdíj és minden, amit a nép elutasított

Horn Gábor azt sem rejtette véka alá, hogyan gondolkodik a jelenlegi kormánypártok 2006–2010 közötti ellenzéki politizálásáról. A balliberális oldal régi toposza jelenik meg ebben a gondolatmenetben: vagyis nem az volt a baj, hogy az SZDSZ–MSZP kormányzás alkalmatlan, arrogáns és a választók akaratával szembe menő volt, hanem az, hogy a Fidesz „megakadályozta” a reformjaikat. Horn így fogalmazott:

„...2006 és 2010 között, ha valaki alaposan elemzi ezt, mi most nem fogjuk, a Fidesz ellenzékben történő politizálását, ott már nem találunk elveket, ott már nem érzékelhető, hogy bármiféle értékalapú politizálás lenne. Ott egyszerűen az van, megmérik, ennek van többsége, akkor mondjuk ezt, ha annak van többsége, mondjuk azt. És nyugodt szívvel verik szét az egyébként szükségszerű reformfolyamatokat, amiket megpróbál nagyon rossz minőségben, nagyon sok hibával a két kormányzó párt, az MSZP és az SZDSZ, ezekben már személyes felelősségem is van, akár a tandíj ügyében, akár a vizitdíj ügyében, akár az egészségügyi reform ügyében, és így tovább, és így tovább.”

Horn tehát ma is úgy látja: nem maga az MSZP–SZDSZ kormány hibázott — hanem a magyarok, akik nem kértek a tandíjból, nem kértek a vizitdíjból, és nem kértek az egészségügy liberális „modernizálásából”. Ez a gondolkodásmód kísértetiesen rímel arra, amit egy szintén Tisza-szigetes rendezvényen Tarr Zoltán is megfogalmazott — igaz, jóval homályosabban, de ugyanezt az irányt jelezve. Tarr arról beszélt, hogy az egészségügyben strukturális átalakításokra van szükség, és az oktatásnál is „bele kell nyúlni a rendszerbe”. Vagyis pontosan azokon a területeken változtatna, amelyeknél az MSZP-SZDSZ 15 évvel ezelőtt már megpróbálkozott a maga társadalomidegen „reformjaival”.

A „szükségszerű” szó a baloldali politikusok szótárábanmindig akkor kerül elő, amikor valami olyasmit szeretnének rákényszeríteni a magyar társadalomra, amit az határozottan elutasít. A vizitdíj „szükségszerű” volt. A tandíj „szükségszerű” volt. Az egészségügyi reform, amely kórházbezárásokkal, ellátáscsökkentéssel és fizetős szolgáltatások bevezetésével járt — szintén „szükségszerű” volt. És most, 2025-ben újra elkezdődött a mantrázás: bele kell nyúlni a rendszerbe, mert strukturális reform kell.

Horn kijelentései és Tarr mondatai között tehát nagyon is meglátszik a gondolati rokonság. Horn vállaltan azok mögött a reformok mögött áll ma is, amelyek a Gyurcsány-érában társadalmi felháborodást, tüntetéseket és végül népszavazásonelutasítást váltottak ki. Tarr pedig — bár kevésbé nyersen fogalmaz — ugyanazokat a „mély beavatkozásokat” sürgeti, amelyekért a baloldal már egyszer súlyos politikai árat fizetett.

A balliberális oldal számára tehát a társadalmi akarat nem tényező. Ha a magyar emberek nemet mondanak valamire, akkor az nem a politikusok hibája, mert rossz dolgot javasoltak — hanem a népé. Ez a mentalitás pedig ma is ugyanúgy él, mint 2008-ban: a döntéseket nem a választókhoz, hanem a nemzetközi hálózatok elvárásaihoz — Brüsszelhez, Soros-szervezetekhez, globalista érdekcsoportokhoz — igazítanák.

Szerinte a falusi ember tájékozatlan, ezért szavaz a Fideszre

Horn Gábor migrációs nézetei sem okoznak meglepetést. A vidéki embereket pedig – ahogy azt már megszokhattuk a baloldaltól – lenéző általánosításokkal jellemzi:

„...Orbánék beköltöztek az emberek fejébe, és megépítették ezt a biztonság, mint, tehát, hogy amikor én kiépítem azt, hogy vannak mindig ellenségek, ugye a migránsok, amikor elmegy az ember Borsodba egy faluba, és akkor megkér... ott mondják neki, hogy jó, jó, Horn úr, nagyon sok mindenben egyetértek magával, de azért ezek a migránsok, és mondom, látott már maga menekültet, migránst? Soha. És miért fél tőle? Mert megerőszakolja az asszonyt. És hány éves az asszony? 86.”

Horn viccnek szánja a példát, de elfelejti: Európa számos országában valós, sokkoló esetek sokasága bizonyítja, hogy illegális migránsok idős asszonyokat is sokszor megtámadnakés megerőszakolnak. Nem a magyar falusiak képzelt félelméről van szó – hanem valós veszélyekről.

A lenéző hangnem persze itt sem marad el:

„És minél távolabb kerülünk Budapesttől, minél, és ez most nem butaság kérdése, hanem ki milyen információs bázist használ. Tehát nem azért van, hogy Budapesten sokkal rosszabban áll a Fidesz, mint Karakószörcsögön. Elnézést a karakószörcsögiektől, tehát mint falun. Nem ezért van, hanem azért, mert faluhelyen sokkal kevesebb információhoz férnek hozzá. Nem használnak, nem használják a szabad online felületeket, nem olvasnak külföldi médiumokat, tehát kevésbé tájékozódnak. Nem is fontos nekik. Tudnának már, de nem fontos.”

Tehát Horn szerint a falusi emberek azért nem támogatják a baloldal migrációpárti politikáját, mert nem a szerinte megfelelő felületekről tájékozódnak. Ezzel gyakorlatilag hülyének nézi a magyar vidéket – azt a vidéket, amely tisztán látja, mi történik Nyugat-Európában, és nem kér belőle. A Horn által felvázolt gondolkodásmód egyébként tökéletesen megmutatja, hogyan változott a baloldal narratívája az elmúlt évtizedben. Ma már nem az a problémájuk, hogy „vidéken nincs internet”, vagy hogy „szerencsétlen falusiak” nemférnek hozzá a hírekhez — hiszen 2024-re Magyarország Európa egyik legjobban lefedett országává vált mobilnet és szélessáv tekintetében. A gondjuk valójában az, hogy a vidéki emberek nem azt olvassák, amit ők szeretnének, és nemfeltétlen, vagy nem csak az ellenzéki médiából szerzik az információikat. Más szóval: a baloldal azt sérelmezi, hogy a magyar vidék jelentős része nem kér az ő világmagyarázataikból és nem veszi be a hazugságaikat. Ez a hozzáállás pedig nem más, mint lenézés és kiskorúsítás, amely tökéletesen megmutatja, hogyan tekintenek a baloldalon azokra, akik nem értenek velük egyet.

Horn szerint a probléma a magyar emberek fejében van

Horn végül meg is adja az ideológiai alaphangot — azt a szellemi vezérfonalat, amely meghatározza a globalista-baloldal gondolkodását a migráció kérdésében:

„Tehát a legnagyobb kárt az orbáni világ a fejekben okozta. Viszonylag hamar és nagy károkat. Tehát abban változtatni például, hogy a bevándorló az nem ellenség. Egy olyan társadalomban, ahol kell, hogy legyen bevándorló. Magyarország nem fog tudni meglenni fiatal bevándorlók nélkül, egy elöregedett társadalom.”

A kijelentés több szempontból is árulkodó. Egyrészt Horn szerint nem a migráció okoz gondot, nem az illegális határátlépők tömegei, nem a terrorizmus, az európai nagyvárosokban kialakult párhuzamos társadalmak, a no-go zónák, a növekvő bűnözés vagy a nők elleni erőszakos cselekmények. Nem. A probléma szerinte az, hogy a magyarok ezt nem akarják. Vagyis a hiba — ismét — a társadalomban van.

Ez a narratíva ismerős: a baloldal mindig az emberekben keresi a hibát, amikor a valóság nem illeszkedik az ideológiai elvárásaikhoz. Ha a magyarok nem kérnek a migrációból, akkor a gondolkodásukat meg kell változtatni. Ha a bevándorlást elutasítják — akkor ők a tájékozatlanok, a manipuláltak, az „orbáni propaganda áldozatai”. Horn szavai egyúttal azt a mély törésvonalat is megvilágítják, amely a nemzeti-konzervatív és a globalista-baloldali világnézet között húzódik. A jobboldal kiindulópontja egyszerű: a nemzet biztonsága az első, a határok védelme nem opció, hanem kötelesség, és mielőtt történelmi léptékű döntéseket hoznak, kikérik az emberek véleményét. Így történt 2016-ban is, amikor Magyarország világosan kimondta: nem kér a kötelező betelepítési kvótákból.

Ezzel szemben a baloldal logikája a következőképpen hangzik:

• a nép rosszul dönt, ha a migrációt elutasítja,

• a vidéki ember buta és tájékozatlan, ha nem hiszi el, hogy a migráns „nem ellenség”,

• a bevándorlás nem veszély, hanem szükségszerűség, amit Magyarországnak „el kell fogadnia”.

A Soros-hálózathoz kötődő politikusok gondolkodásmódja tehát mit sem változott: ugyanazt a lekezelő, elitista szemléletet képviselik, amely 2015-ben is teljesen vak volt a migráció veszélyeire. Ami változott, az legfeljebb annyi, hogy ma már nyíltabban mondják ki: nem a migrációval van baj — hanem a magyarokkal, akik nem kérnek belőle.

Ez pedig mindennél többet elárul arról, miért bukott meg sorra minden olyan politikai erő – köztük Horn Gábor és az SZDSZ –, amely a magyar emberek akarata ellenében, külföldi elvárások mentén próbálta átalakítani az országot. Magyarországon ugyanis még mindig a magyarok döntenek.Reméljük, hogy akiket megvezet Magyar Péter és a TISZA Párt, és eltitkolja előlük a valódi szándékaikat, azoknak tudunk segíteni felnyitni a szemüket.