GYURCSÁNY ELŐSZILVESZTEREZIK. GONDOLATAIT ÍRÁSBA, S NEM KÖLYÖKPEZSGŐBE FOJTJA...
Nehéz év volt, Klára! Nagyon nehéz. Előbb ez a Jakab. Műprolibb, mint Kádár Jani bácsi, aki csirkéket nevelt itt a villa mögött, a Rózsadombon. „A krumplileves az legyen krumplileves!”
Hiába, Anti nagypapáék még tudták, mitől döglik a légy, meg a tetves ellenforradalmárok!
A hétszázát, mama! Vagy inkább egy lómicsodát!
Mit kezdjek én most ezekkel? Összefogtam. Magammal is. Kitaláltam ezt a Gergőt. Hiba volt. 9-kor még tejbegrízt zabál. Kakaóból rajzol rá smiley-t. Nem ért semmit. Magyarul sem...
Előhúztam a kapitányt. Nárcistább nálam. Full kretén a csávókám. Mindenkit földbe döngöl. Sajnos a szavazóinkat is.
Az ipari kameráknak is nyilatkozik. Minimálbér, rezsicsökkentés, alacsony adók, határvédelem...
Persze, hogy mind ostobaság! De most ígérni kell, bülbül szavakkal ugye, Klárám? Aztán mindent elvenni! Mi az, hogy! Nagyon is!
Lesz még bajunk ezekkel. A Fidesz meg csak erősödik. Orbánt akarják. Nem érdemelnek meg bennünket...
Mit tenne most Anti nagypapa, anyuka? Hogy mit? Már megint, bele a tömegbe? Anyuka! A szeretet nyelvén? Azt már próbáltuk... Feladom. Jövőre nem leszek absztinens...