Ki kezdte az árokásást Érdemes ezt a kérdést feltennünk és megválaszolnunk, és nem csak a fiatalabbak, hanem a magunk kedvéért is. Már csak azért is, mert a történelem akciók és reakciók végeláthatatlan, ám igen tanulságos sorozata.

Szögezzük le: nem mi kezdtük. A rendszerváltoztatás idején a kommunista, III/III-as, ÁVH-s családok sarjai előbb reformkomcsivá, majd liberálissá bábozódtak, pártot alapítottak, majd teli tüdővel nekiláttak a jobboldal gyalázásának. Belerúgtak mindenbe, ami számunkra szent volt. A hazánkba, a jelképeinkbe, a törénelmünkbe, a hőseinkbe, a politikusainkba, a művészeinkbe.

S tették mindezt nem csak az SZDSZ politikusai, hanem a holdudvarukhoz tartozó művész- és médiavilág, a magukat mindig megkérdőjelezhetetlennek és tévedhetetlennek álmodó, valamiféle önjelölt társadalmi zsűriként viselkedő értelmiségük írástudói.

Ma is itt vannak közöttünk, szellemiségük változatlanul mérgezi a magyar közéletet. Kevesen vannak, de nagyon hangosak és többségük persze a Tisza szekerét rángatja.

S hogy néha mi sem maradunk adósuk, és helyenként karcosan visszaszólunk nekik? Kétségtelen. Keresztények vagyunk, de nem balgák. Mindezzel együtt a kormánypárti politikusok soha nem merészelnék annak a verbális lincselésnek a századrészét sem megengedni maguknak, ami az épp ügyeletes balos messiásuknak valahogy mindig természetes.
(Erről beszélek az alábbi, rövidített videóban, konkrét példákkal megvilágítva mindezt.)