122 éve, 1902. október 12-én avatták fel Kolozsváron a Mátyás király emlékművet, Fadrusz János alkotását. Olvassuk el, ismerjük meg az akkori magyarok gondolkodását:

VALLJUK BE, NEM CSUPÁN A MÚLT DICSŐSÉGÉNEK, NEM CSUPÁN AZ IMÁDOTT EMLÉKŰ IGAZSÁGOS MAGYAR KIRÁLYNAK AKARTUNK MI SZOBROT EMELNI AZ Ő SZÜLŐVÁROSÁBAN, KOLOZSVÁRT,

- a magyar királyság eszményének kívántunk hódolni az előtt a szobor előtt s a múlt dicsőségét ünnepelve, jövőbe vetett reménységeink hajnalpirkadása derengett előttünk.

Tehát: mit kívántunk látni azon a szobron; mit akartunk hallani a bronz Mátyás ajkáról?

"Olyan Magyarország akarunk lenni e században, a minő, a korhoz mérten, a XV. században Hollós uralkodása alatt valánk.

️️ AZZAL A NEMZETI TARTALOMMAL AKARJUK MEGTÖLTENI A KIRÁLYSÁG HATALMÁT, A MELYLYEL A NAGY HUNYADI VISELTE A KARDOT ÉS A JOGART. AZOKRA A HATÁROKRA TÖREKSZÜNK A SZÁVÁN TÚL ÉS AZ ADRIA MENTÉN, A MELYEK ÚGY BIZTOSÍTJÁK MAGYARORSZÁGNAK A VEZETÉST KELET-EURÓPÁBAN.

Azon-képen akarunk ellentállni a németek befolyásának, ahogyan Mátyás király a német császárok illetéktelen követeléseit visszaverte. Úgy nem fogjuk tűrni a pánszláv izgatást, mint ő nem tűrte a cseheket Magyarországon. Oly nagy legyen nemzeti műveltségünk, a mint nem multa fölül a kultúrában Mátyás korszakát semmi más európai nemzet. Erejét és tekintélyét félte Bécsnek büszke vára, - félje hát újra Magyarországot és magyar királyát."

Ez volt a föladat.

A magyar erőt mintázta a király alakján, a paripán, a mellékalakokon, azt faragta kőbe, a' talapzat zömök bástya köröndjébe, azt öntette bronzba és megkoszorúzta az egészet arany babérkoszorúval, azzal a koszorúval, mely a páncélos Mátyás födetlen fején ragyog.

Ez az a király, a kit négyszáz esztendő óta mind hívebben szeretünk.

️ EZ AZ A MÁTYÁS, A KI VÉGZETT A HAZA ELLENSÉGEIVEL. ÖLÉBEN, A NYEREGKÁPÁN KÉRÉSZBE TÉVE DIADALMAS KARDJA, MÉG NEM DUGTA HÜVELYBE, SOHA NE IS DUGJA, HOGY MENTEN HALÁLOS SÚJTÁSRA EMELHESSE, MIHELYT ELLENSÉG TÁMADNA AZ Ő MAGYARJAI ELLEN.

Szeme a jövendőkben, néz messze határaink felé, azokon is túl, olyan messzire vigyázva, amennyire ő láthat. És amíg az ő ereje, szíve, esze őrködik sorsunk fölött, mi azalatt boldogulhatunk, jólét, tudomány és művészet is lesz a békességben.

️ Malonyay Dezső: A kolozsvári Mátyás-szobor (részlet)

A régen „kincses Kolozsvár” ismét kincsessé vált: a magyar művészet remek kincsévél gazdagodván a Mátyás-szoborban. A leleplezési ünnepély a nagy király emlékezetéhez méltó kegyelettel ment végbe.

A SZOBOR MINDEN VÁRAKOZÁST FELÜLMÚLT. NEM EGY, DE ÖT SZOBROT KAPOTT EGYSZERRE KOLOZSVÁR ÉS AZ ORSZÁG.

1️⃣ A nagy király hatalmas alakja mellett a nemzetet jelképező mellékalakok mindegyike magában is egy-egy műremek.
2️⃣ A harcz viharában edzett ősz alak Magyar Balázs, a nagy király kedvelt vezére, mellette
3️⃣ Kinizsi Pál, a kenyérmezei hős, Csehország zászlajával; jobbra az első alak
4️⃣ a másik kenyérmezei győző, Báthory István erdélyi vajda, mögötte
5️⃣ Szapolyai István, a nádor, Bécs és Ausztria kormányzója, a ki a kétfejű-sasos zászlót tartja és hajtja meg Mátyás előtt. A király és nemzet nagyságának és dicsőségének apotheosisa az egész szobor.

A leleplezési ünnepélyt, mely a múlt dicsőségének szólt, a jelennek és jövőnek szánt közmívelődési intézetek megnyitása és felavatása követte.

Fényesen tanúsítottak ezek azt, hogy ez a nemzet nemcsak a múltban, a harczi dicsőségben volt nagy és erős, de a jelenben, a béke művében is nagyra törekszik s régi dicsőségét, nagyságát a mívelődés fegyvereivel akarja visszavívni.

️ Vasárnapi Ujság, 1902.

Forrás: Horváth-Lugossy Gábor Facebook