Hogyan vált a sokszínűség státuszszimbólummá? Előnyös-e a tömeges bevándorlás a gazdaság számára? Ezekhez hasonló kérdéseket feszeget Ed West brit újságíró „A sokszínűség illúziója” című, az MCC Press gondozásában most magyarul is megjelent könyvében.

Ed West a még a 2015-ös migrációs válság és a Brexit előtt írt művében az elmúlt évtizedekben egy szinte teljesen homogén társadalomból a sokszínűség mintapéldájává váló Egyesült Királyság példáján keresztül vizsgálja azt, hogy a diverzitás valóban előnyös jelenség-e.

A szerző rámutat, hogy a kereszténység hanyatlásával egy olyan új morális világrend alakult ki, amelynek középpontjában az az elképzelés állt, hogy a rasszizmus a legsúlyosabb bűn, míg a sokszínűség szeretete a legbecsesebb erény.

Ennek értelmében a bevándorlást egy számtalan gazdasági előnnyel járó pozitív folyamatként kezdték értelmezni, hiszen a sokszínűség dinamizmushoz vezet, és a kölcsönös egymásra hatás táptalajt biztosít a kulturális fejlődéshez. Mindeközben a diverzitás ellenzőit elítélték, mint akik csupán mélyen gyökerező pszichológiai hibáikból és az irracionális gyűlöletükből táplálkoznak – állítja a szerző.

West szerint azonban a kulturális és etnikai sokszínűség előnyeit fejtegető felvetéseket nem támasztják alá, és azok csupán azért váltak ortodoxszá, mert a téma óriási tabunak számít. Ez az oka annak is, hogy az elmúlt évtizedekben a népesség olyan mértékben fogadta el a sokszínűséget, hogy manapság a média is az alapján ítéli meg egy-egy intézmény értékét, hogy az milyen mértékben „elkötelezett” a sokszínűség mellett.

A szerző ugyan beismeri, hogy a sokszínűségnek vannak előnyei, ám úgy véli, hogy ezek elhanyagolhatók a negatív következmények mellett, hiszen a tömeges bevándorlással elért társadalmi diverzitás atomizálódáshoz, egyenlőtlenséghez és bűnözéshez vezet. Továbbá a bevándorlás nyújtotta gazdasági előnyök mértéke valójában kicsi és rövid távú, aminek oka többek között az, hogy míg a bevándorlók által általában csak időlegesen lehet orvosolni a munkaerőhiányt, maga a bevándorlás gyakran permanens.

West úgy véli, hogy erkölcsileg elfogadhatónak kellene tekinteni azt, ha valaki megkérdőjelezi a tömeges bevándorlás és a sokszínűség által előidézett folyamatokat. Ugyanis kicsi az esélye annak, hogy a sokszínűség erőltetése azt a liberális, világi, békés és az egyenlőségre törekvő társadalmat idézze elő, amelyet korábban elképzeltek.

👉A sokszínűség illúzióját igazán érdemes kézbe venni, érdekes és tanulságos olvasmány, amely az Európát érintő egyre nagyobb migrációs nyomást tekintve egy ma is különösen releváns témát jár körül.