Megjegyzések Márki-Zay Péter (továbbiakban MZP) kampányához.

Miután a választásig szűk három hónap maradt hátra, ha az ellenzéki háttéremberek úgy döntenek, hogy leveszik a színről MZP-t, más miniszterelnök-jelöltet állítanak, sok mindenre már nincs idő. Új stratégiát építeni, felvezetni a jelöltet, elfogadtatni a választókkal gyakorlatilag képtelenség. Ahogyan annak a megmagyarázása is, hogy miért volt szükség az előválasztás nevű színjátékra. Ezt a kockázatot az ellenzéki összefogás külföldi irányítói aligha vállalják, vagyis napról-napra valószínűbb, hogy Márki-Zay marad a jelölt. Ha pedig nem, akkor még nehezebb helyzetben lesznek, mint most.

A baloldalon a következő a választás kulcskérdése: ha nem szereznek a túloldalról és/vagy a bizonytalanok közül legalább 500 ezer új választót, akkor veszítenek. Nélkülük a jelenlegi kormánypártoknak meglesz a biztos többsége. Nyilvánvalóan ennek a reményében tolták fel MZP-t, tudniillik, hogy „jobboldali”, „keresztény”, „nagycsaládos”, vidéki”, vagyis abból a körből igyekeztek meríteni, ahonnan a Fidesz táplálkozik. Az elmúlt két hónap folyamatos méréseinek eredménye: ez a terv nem sikerült. A legkisebb átrendeződés sem látszik a versenyben, nincsenek új szavazóik.

További probléma az ellenzék számára, hogy a választás másik kulcskérdésében, a biztos választók mozgósításában hátrányba kerültek. A Fidesz elviszi a saját választóit hiánytalanul, erre nézve megvannak a témák, a technikák, elérnek az üzenetek a táborhoz, lesz Békemenet, stb. Az eleve csekélyebb hátrányban lévő baloldali biztos választók közül viszont sokan – különösen a DK-sok és budapesti fiatal liberálisok – nem fognak MZP-re szavazni. Nem tömegekről van szó, de ha csak néhány tízezren otthon maradnak, máris mandátumot, mandátumokat veszítenek az ellenzéki oldalon.

MZP legnagyobb fogyatékossága ebben a kampányban, hogy tanácsadói javaslatára folyamatosan szidja a kormányt, saját programjáról pedig gyakorlatilag egyetlen szót sem szól. Ez a sekélyes megközelítés elég a biztos szavazók millióinak, de ők úgyis odaszavaznak, tehát nem sokat számít. Ellenben kevés a többség kialakítására, legalábbis most, amikor ezeket a sorokat írom.

MZP egész kampányát bizonytalanság és tétovaság lengi körül ellenzéki oldalról. Ebben a pillanatban úgy tűnik, Dobrevvel vagy Karácsonnyal maximalizálhatták volna a biztos szavazóikat, igaz, jobboldali átszavazókra vagy több százezer bizonytalanra úgy sem lett volna esélyük. Mindenesetre elkerülhették volna a baloldali táboron belüli hangadók folyamatos bírálatait , ennek nagyon rossz a hatása az összefogásra, és mindenki számára világossá teszi, hogy nincs rend, együtt gondolkodás a hat párt és MZP között.

Ehhez a témához kapcsolódik az a nem is mellékes körülmény, hogy MZP meglepően amatőr és ideges ebben a versengésben. Tompa, unalmas, fecsegő és rosszindulatú politikus benyomását kelti, ilyen embert közakarattal még soha nem választottak meg Magyarországon.

Három sorsdöntő körülmény a végére.

Az ország sorsa az egyéni választókerületekben dől el. Jelenleg huszonöt olyan helyszín létezik, ahol bármelyik fél győzhet. Ha az ellenzék nem hozza el ezeknek a háromnegyedét: veszítettek.

Egy újabb sorsdöntő kérdés: feltétlenül akar-e az ellenzék vezető kettőse, Gyurcsány és Dobrev győzni? Hogy ne egyetlen győztes legyen, hanem egy tömbben ott üldögéljenek? Hogy a várható utcai összetűzések, a kormányalakítás nehézségei, az áthatolhatatlan politikai-jogi közeg (köztársasági elnök, Médiatanács, legfőbb ügyész, Alkotmánybíróság, stb.) megfutamítsa őket? Dehogy. A Demokratikus Koalíció még várhat. Most elbukják közösen a választást, de ők mégis győztek. Mindenki megy a felejtésbe, ők pedig – a megtépázott Jobbikkal, mellyel kiváló kapcsolatban vannak – maradnak. És várják a jobb időket, hiszen számukra a megoldás kulcsa a Fidesz szétbomlása az Orbán utáni korszakban. Vagyis várják 2026-ot, amikor – gondolják ők, és valamennyire mi is – tényleg komoly esélyük lesz. Nem akarnak győzni most mindenáron, ők akkor is győztek, ha veszítenek, hiszen lefejeztek minden ellenzéki vetélytársat.

Végül arra is emlékeztetek, hogy a jelenlegi tendenciákat lényegében egyetlen eseménysorozat változtathatja meg. Ha a kormány vezetőiről, Orbán Viktorról vagy másokról olyan cáfolhatatlan, nagy hatású botrányt sikerül kirobbantani, ami felkavarja a magyar társadalmat, akkor az ellenzék új erőre kaphat. Ha ez elmarad, vagy a két fél kölcsönös botrányai kioltják egymást, akkor nem várható döntő átrendeződés.