A kampuszokat megszálló „haladó” gondolkodás parazitája, progresszív diákok és professzorok zsarnoksága az egyetemeken, álszent és hisztérikus Greta Thunberg. Ilyen és ehhez hasonló megfogalmazások tarkítják Gad Saad kanadai marketingprofesszor és evolúciós pszichológus „A parazita elme” című, nemrég magyarul is megjelent sikerkönyvét.

Igen merész kijelentések ezek egy olyan embertől, aki egy nagy kanadai egyetemen oktat, és pszichológiai blogot ír. Az utóbbi időben ugyanis nem egy esetről lehetett hallani, ahol a hasonló témákat illető őszinte szókimondás rövid úton vetett végett tudományos karriereknek. Saad professzor bizonyos szempontból azonban kétségtelenül előnyös helyzetből indul a cancel culture, azaz az „eltörlés kultúrája” elleni csatába.

Hazájában vallási üldözésnek kitett, és ezért Kanadába menekült libanoni, vagyis közel-keleti zsidóként – saját szavajárásával – igen jó lapjai vannak az áldozati pókerjátszmában, és még nagy rosszindulattal is nehéz rásütni, hogy az elnyomó fehér keresztény férfiak kasztjának tagja lenne.

Nem is keresztény vagy konzervatív alapról gyakorol gyilkos kritikát a progresszív ideológia egyre ijesztőbb vadhajtásaival szemben, hanem az eredeti értelemben vett nyugati felvilágosodáséról. A „diverzitást”, „befogadást” és „méltányosságot” középpontba helyező uralkodó progresszív ideológiával szemben a szólásszabadságot, a tudományos módszert, a valódi intellektuális sokszínűséget, illetve az érdemeken alapuló ethoszt jelöli meg egy valóban felvilágosult társadalom ismérveként.

Ezzel állítja szembe a jelenlegi „haladó” gondolkodás parazitáját, amely valóság tagadásán alapul, a logikus érvelés helyett dogmatikus igénnyel és irracionális agresszivitással lép fel, és elutasítja az eltérő nézőpontok létjogosultságát. Ez a progresszív szellemi dominancia Saad szerint a társadalom fennmaradását is veszélyezteti.

A politikai korrektség, a radikális feminizmus, a kulturális, morális és társadalmi relativizmus, illetve az áldozati kultúra, az elnyomott csoportok erőltetett azonosítása szerinte mind olyan alávaló szellemi erők, amelyek az elmúlt évtizedekben aláásták a nyugati világ elköteleződését az észszerűség és a tudományos gondolkodás mellett. Ennek pedig végzetes következményei lehetnek.

Hogy Saad talán túlságosan megbízik a tudományos gondolkodás egyedül üdvözítő erejében? Lehetséges, de elnézve azt, ami mostanában az észak-amerikai és egyes nyugat-európai egyetemeken folyik, rendkívül üdítő olvasni a sorait. Megmutatja, hogy a progresszív gondolkodásnak becézett kollektív téboly, ami egész tudományterületeket kezd maga alá gyűrni, nemcsak keresztény, konzervatív nézőpontból, de a felvilágosodás régivágású hívei számára is abszurdnak tűnik.

Nagyon szívesen ajánlom a könyvet, tanulságos és egyben rendkívül szórakoztató olvasmány.