A szüleink, nagyszüleink, dédszüleink idejében, még főleg helyi, szezonális alapanyagokból készült el az ünnepi menü. Azokban az időkben még nem volt lehetőség a távoli országokban megtermesztett alapanyagok beszerzésére, ezért az ételek elkészítésénél abból kellett dolgozni, ami épp elérhető volt, erre pedig talán ünnepi ételeink a legkézzelfoghatóbb, máig megmaradt bizonyítékok.

A karácsonyi ünnepek tájékán nem lazacot, hanem helyben fogott halat, az eddigre kiválóan megérő savanyú káposztát fogyasztották, Újévkor pedig a hosszan elálló hüvelyeseket, leginkább a lencsét ették. A téli disznóvágások során készített, sóval és füstöléssel tartósított húsételeket egész évben fogyasztották, 40 napi böjtölés után húsvétkor került terítékre az állat hátsó combjából vagy lapockájából készült sonka. A nyári bőségről télen sem kellett teljesen lemondani, az olyan hagyományos tartósítási eljárások, mint az aszalás vagy befőzés egészen a következő évig képesek voltak ellátni az embereket.

Főleg termelői piacokon vásárolva ma is lehetőségünk van idényjellegű helyi élelmiszereket választani, a régről ismert tartósítási technológiákkal, de akár a modern technika olyan vívmányaival, mint a fagyasztó pedig szezonon kívül is élvezhetjük környezettudatosan a megszokott ízeket, és nem kell távoli országokból importált termékeket vásárolnunk. Napjainkban szinte végtelen mennyiségű recept, főzős videó és jótanács áll azok rendelkezésére, akik finomat és egészségeset szeretnének enni, de emellett a környezet védelme is fontos számukra.