A Batthyány család levéltári okleveleinek megvásárlásáról tartott sajtótájékoztatón elmondott beszédem alább olvasható:

"Tisztelt Főigazgató Úr!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mindenkinek vannak otthon a felmenőitől örökölt családi ereklyéi. Legyen szó bármilyen banális tárgyról, ezek a relikviák gondolkodásra késztetnek bennünket.

Elképzeljük, hogyan éltek felmenőink, milyen gondokkal kellett megküzdeniük, miben lelhették örömüket, hogyan élhették meg az adott tárgyhoz kötődő pillanatokat, és milyen emberek lehettek ők a hétköznapokban. Ezek az emléktárgyak jellemzőek az adott családra, s a hozzájuk kötődő anekdoták pedig részét képezik önképünknek, személyiségünknek.

Ilyen értelemben a nemzet is olyan, mint egy család. Azzal a különbséggel, hogy létezése és emlékezete általában jóval szélesebb intervallumot ölel fel, mint amikre a családok vissza tudnak emlékezni. De vannak olyan családok is, amelyek története egybeforr a nemzet történetével. A Batthyány család, amely még Luxemburgi Zsigmond királyunktól kapta első birtokát, bizonyosan ilyen család.

Ilyenkor az a különös helyzet áll elő, hogy a családi emléktárgyak egyben a nemzet emléktárgyai is lesznek, s a tárgyak már nemcsak az adott család, esetünkben a Batthyányak, hanem a magyar nemzet történetéről is árulkodnak. Ilyenkor a magyar állam mindenkori kötelessége, hogy a nemzet számára kiemelt fontosságú tárgyi emlékek megőrzését és vizsgálatát elősegítse.

A Batthyány család hányattatott története során 1945-ben volt kénytelen elhagyni Magyarországot, s vitte magával több száz éves iratokat tartalmazó levéltárát. Így bár a Batthyányak számára elérhetőek maradtak ezek az iratok, a nemzeti emlékezetnek nem volt módja azok feldolgozására.

Jól jelzi a kommunista diktatúra nemzet iránti érzéketlenségét, hogy amikor 1965-ben, az akkori családfő, ifj. Batthyány–Strattmann László herceg felajánlotta, hogy az Országos Levéltár lefényképezheti az anyagot, ezzel a lehetőséggel az akkori magyar állam egészen egyszerűen nem élt.

Pedig a család levéltára felbecsülhetetlen eredeti iratokat rejt. A levéltár 520 dokumentumot tartalmaz, amelyek – őrizve a Batthyány család által kialakított levéltári rendet – három csoportba sorolhatók.

A megvásárolt dokumentumok eszmei értékét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy számos, a magyar történelmet meghatározó esemény válik jobban megismerhetővé általuk. A levéltár őriz például a mohácsi csatát közvetlenül megelőző és azt követő iratokat is – ez különösen fontos a mohácsi csata 500. évfordulójához közeledve.
De az ország egész területére kiterjedő egykori Batthyány-birtokok levelezései betekintést nyújtanak a Magyar Királyság évszázados működésébe is. Ezek tudományos igényű vizsgálatával jobban rekonstruálhatóvá válnak a magyar történelem meghatározó eseményei és összefüggései.

Magyarország Kormánya éppen ezért döntött úgy, hogy lezárva a 2013 óta tartó tárgyalásokat, 5,6 millió euróért megvásárolja a felbecsülhetetlen kulturális értékű történelmi emlékeket.

A kormány mindig fontosnak tartotta, hogy a nemzeti kincseket, ereklyéket, emléktárgyakat hazai kézben tudhassuk. Ezért támogattuk és áldoztunk Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiájának visszaszerzésére és teljessé tételére, a Seuso-kincsek visszavásárlására és hazahozatalára, Bartók Béla levelezéseinek megszerzésére vagy a Wittelsbach család sárvári gyűjteményének megvásárlására.

Ezen példák közül is kiemelkedik a Batthyány-levéltár megvásárlása. A család birtokleveleivel és személyes dokumentumaival olyan mérhetetlen forráskincs került a magyar állam kezébe, amelynek tudományos igényű feldolgozása évtizedekre munkát adhat a magyar történészeknek.

A levéltári anyagok segítségével jobban megismerhetővé válik a magyar állam működése egyes korokban, az adott korokra jellemző politikai viták természetét s általában azok a körülmények, amelyek befolyásolták – pozitív vagy negatív irányba – a magyar történelmet.

S ahogy mi is elidőzünk egy-egy családi ereklye jelentése felett, úgy nyílik lehetőség most a nemzet számára, hogy jobban megértse saját múltját, s ebből a tapasztalatból táplálkozva jobban megértse az előttünk álló feladatokat is.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket!"