A tehetséggondozás nem luxus, hanem nemzeti ügy. Nem helyettesíti a közoktatást és a felsőoktatást, hanem kiegészíti azt – méghozzá szükségszerű módon. Minél több tehetséges fiatalt tudunk bevonni, minél több forrást tudunk erre fordítani, annál erősebb lesz Magyarország.

A Mathias Corvinus Collegium - MCC immár 30 éve biztosít ingyenes képzést és támogatást a legtehetségesebb magyar diákoknak. (Érdemes megnézni a holnapot és a közösségi médiás okdalait az intézménynek!) Az elmúlt években sikerült felépíteni egy olyan országos és Kárpát-medencei tehetséggondozó hálózatot, amely ma már több mint 8000 fiatal számára nyit lehetőséget – függetlenül attól, hogy budapesti családból vagy vidéki kistelepülésről, Zalából vagy Erdélyből érkezik.

Ez egy valódi nemzetegyesítő projekt.

Az elmúlt hat év ebből a szempontból sikertörténet volt. Az Orbán Viktor vezette kormány partnerként tekintett az MCC-re, mert felismerte: Magyarország elég erős ország ahhoz, hogy a tehetséggondozást ne külföldi hálózatokra és ne csak néhány elitintézményre bízza, hanem létrehozzon egy nagy nemzeti intézményt, amely minden magyar fiatal számára kínál világszínvonalú lehetőségeket.

Az MCC jelentős támogatást kapott – és jól is gazdálkodott vele. A nyilvános beszámolókból világosan látszik: miközben rengeteget fordított képzésre, ösztöndíjakra és fejlesztésekre, a rábízott vagyon értéke nem csökkent, hanem nőtt. Az alapítvány stabil működése hosszú évekre biztosított – ha hagyják működni.

Az alapítványi modell lényege az, hogy a tehetséggondozás ne legyen kiszolgáltatva az aktuális költségvetési és politikai szempontoknak. Ha jól működik egy alapítvány, akkor az garancia arra, hogy a forrásokat ne lehessen egyik napról a másikra kivonni az oktatásból és a fiatalok támogatásából.

Most azonban egyre világosabb, hogy a jelenlegi kormány nem elkötelezett támogatója ennek az ügynek. Persze lehet vitatkozni bizonyos vagyonelemek sorsáról. De egy dolgot látni kell: ha ezeket a forrásokat egyszerűen visszanyomják a költségvetésbe, annak nyoma fog veszni. Senki sem fogja tudni, valóban oktatásra és tehetséggondozásra költik-e őket, vagy valami egészen másra.

És van néhány dolog, amit nem lehet megcsinálni.

Nem lehet egy magánalapítványt „bezúzni”. Nem lehet a jogszerűen, nem az államtól kapott vagyont államosítani. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az alapítvány és az alapítói jogok védelmét. És főleg: nem lehet több ezer fiatalt magára hagyni.

Több mint 8000 diák, több mint 30 helyszínen számít arra, hogy a képzés folytatódik. Vannak köztük olyanok is, akik most kaptak támogatást a világ legjobb egyetemeire való továbbtanuláshoz.

A következő hónapokban ki fog derülni, mit üzen nekik az új hatalom.