Az X elleni brüsszeli bírság nem technikai vita a „kék pipáról”. A Muskot célzó 120 millió eurós büntetés annak a politikai logikának az új fejezete, amelyben az Európai Unió – pontosabban a brüsszeli elit – egyre inkább úgy viselkedik, mint egy demokratikusnak álcázott rezsim. Most egy amerikai platform felett próbál uralmat gyakorolni, mert nem tudja kontrollálni a rajta zajló vitát — ugyanazzal a reflexszel, amellyel évek óta fegyelmezi a magyar kormányt, amikor az nem hajlandó feladni az álláspontját akár az ukrajnai háború, a migráció vagy épp a genderideológia és a gyermekvédelem ügyében.

A történet csúcspontja azonban nem a bírság, hanem hogy kiderült: a Bizottság maga is visszaélt a platformmal. Az X egyik vezetője, Nikita Bier jelezte: Brüsszel „megpróbált kihasználni egy hibát az Ad Composerben”, hogy felerősítse saját posztját. Egy 2021 óta inaktív fiókkal hirdettek, majd egy linket videónak álcáztak, hogy mesterségesen növeljék az elérésüket.

Vagyis az EU épp azt a trükköt alkalmazta, amit másoknál büntet. Regulátorként lép fel, majd megszegi a saját normáit. Ezért tiltotta le az X a Bizottság hirdetési fiókját, hiszen amit a Bizottság művel, az nem jogállami működés, hanem politikai képmutatás.

️ A történet a brüsszeli hatalom szerkezeti problémáját leplezi le. Az EU vezetői nem demokratikusan megválasztott tisztviselők, mégis úgy gyakorolnak hatalmat, mintha demokratikus felhatalmazásuk lenne. Felelősségre alig vonhatók, mégis jogot formálnak arra, hogy amerikai platformokat vagy szuverén nemzetállamokat fegyelmezzenek vagy bírságoljanak. Mindezt nem az „európai értékek” védelmében, hanem saját politikai monopóliumuk fenntartásáért teszik.

Az irónia szembetűnő: Brüsszel Muskot 120 millió euróra büntetik azért, mert teret ad a nyílt vitának, miközben Magyarországot napi egymillió eurós bírsággal fenyegetik azért, mert megvédi Európa határait. A közös nevező világos: a brüsszeli elit minden olyan szereplőt fenyegetésként kezel, aki nem rendeli alá magát központi narratívájuknak. A szuverenitást szabályszegésnek, az eltérő véleményt rendellenességnek tekinti.

Magyarország régóta figyelmeztet: ha nem a választók vagy az általuk felhatalmazott kormányok döntenek, hanem egy kontroll nélküli elitapparátus, akkor a politikai vita szabadsága válik a rendszer első számú ellenségévé. Ilyen berendezkedés számára nem maguk a platformok veszélyesek, hanem az, hogy az európai polgárok – magyarok, franciák, németek, portugálok – saját narratívát építhetnek a hatalom megkerülésével.

Magyarország álláspontja egyértelmű: a szuverenitás és a szólásszabadság a demokrácia alapfeltételei. Ha ezek sérülnek, nem egy platform van veszélyben, hanem maga az európai politikai közösség. Az X elleni ügy ezért nem mellékszál – hanem tükör, amelyben Európa megláthatná, mivé váltak a saját intézményei.