Történelmi jelentőségű fejlemény körvonalazódik a nemzetközi politikában: Donald Trump amerikai elnök bejelentette, hogy a következő hetekben Budapesten találkozik Vlagyimir Putyinnal, hogy megkezdjék az orosz–ukrán háború lezárásáról szóló tárgyalásokat. A találkozó mérföldkő lehet abban a folyamatban, amely három és fél év után először kínálhat valódi esélyt a béke megteremtésére. Ez egyben azt is jelzi, hogy Magyarország következetesen békepárti álláspontja és szuverenitásra épülő, konnektivitás-központú külpolitikája révén ma olyan helyszínként tud megjelenni, ahol a diplomácia, a mediáció és a politikai akarat valós lehetőséget teremthet a rendezésre.

Ezt a felismerést ma az Európai Uniónak is alkalmaznia kell(ene) saját történelmi kihívásainak kezelésében. Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy az orosz–ukrán háborút nem lehet a csatatéren megnyerni – a rendezéshez politikai akarat, diplomáciai kezdeményezés és bizalmi környezet szükséges. Orbán Viktor szerint a béketárgyalás nem sprint, hanem maraton: "egy tárgyalási kudarc nem ok a feladásra – éppen ellenkezőleg – ok a folytatásra". A kormányfő úgy látja, ez a kitartás hiányzik ma az európai politikából, amely megsértődve vonul ki, ha valami nem az elképzelései szerint alakul.

A valóság pedig az, hogy az ukrajnai háború politikai rendezésének kulcsa ma Washington kezében van. Brüsszel ezzel szemben nem hallja meg a korszak hívószavát: a kontinens globális súlya látványosan csökken, és ha megszületik a békemegállapodás, reális veszély, hogy az európai vezetőket meg sem hívják a tárgyalóasztalhoz. Magyarország azonban ebben a helyzetben is világosan meghatározta nemzeti érdekeit, és minden körülmények között következetesen képviseli azokat.

A miniszterelnök a jövő heti brüsszeli EU-csúcsra egyenesen az 1956. október 23-i forradalom hősei előtti tiszteletadással kezdődő nemzeti megemlékezésről és a Békemenetről érkezik. A felvonulás egyszerre tisztelgés '56 hősei előtt és politikai üzenet: Magyarország ma is készen áll megvédeni szuverenitását és döntési szabadságát, és továbbra is kitart amellett, hogy a békéhez és biztonsághoz fűződő alapvető nemzeti érdekek nem áldozhatók fel a háborús logika oltárán.

Ebben a helyzetben nem pusztán szimbolikus, hogy Budapest ad otthont a béketárgyalásoknak. A döntés politikai üzenete egyértelmű: a háborús logika meghaladható, a diplomácia pedig képes hidat építeni a legmélyebb megosztottságon át is. Ha sikerülne áttörést elérni, az nem csupán egy háború lezárását jelentené, hanem annak bizonyítékát, hogy a békét nem szankciók vagy deklarációk, hanem a mediációval előmozdított párbeszéd teremtheti meg.

Minden magyarnak van oka büszkének lenni!