Oeconomus posztja - posztok.hu

Megfordult a hidegháborús reláció – mára Oroszország függ Kínától - OecoGlobus

Az idén februárban kezdődött ukrajnai inváziója miatt Oroszországgal szemben bevezetett nyugati kereskedelmi szankciókat két kategóriába lehet sorolni; az energiahordozók és nyersanyagok embargói a háború finanszírozásához szükséges exportbevételek elvágását szolgálják, a technológiai szankciók célja pedig az olyan termékek kínálatának szűkítése, amelyekből Oroszország szorul behozatalra. Utóbbi kategória rövidtávon nagyobb kárt okozott az orosz gazdaságnak, a kitettségek felerősítésével. Egy korábbi elemzésünkben bemutattuk, hogy a technológiai szankciók milyen széleskörű termékhiányt okoztak Oroszországban. Jelen elemzés Oroszország Kínával való együttműködésének a bemutatása mellett arra a kérdésre keresi a választ, hogy képes lesz-e Kína pótolni Oroszország számára a technológiai szankciók okozta ellátási fennakadásokat.

Az orosz gazdaság bár rendkívül összetett, a fejlett, magas hozzáadott értékű termékek technológiai színvonalában évtizedes lemaradással küzd, ezért az importhelyettesítés nem életképes megoldás. A hiánycikkeinek fedezésére Oroszország elsősorban Kína felé fordulhat. Tavaly Oroszország Kínából importálta a számítógépek és telekommunikációs eszközök 72 százalékát, a félvezetők közel 60 százalékát. Az ukrajnai offenzíva után átmenetileg lecsökkent a két ország között a kereskedelmi volumen; február és március között a laptop szállítmányok 40 százalékkal, az okostelefonok szállítása közel 70 százalékkal, a telekommunikációs eszközök forgalma pedig 98 százalékkal csökkent. A két ország vezetőjének júniusi telefonbeszélgetése rendezte a diplomáciai kapcsolatot. Egy ekkor megjelent közlemény alapján a két ország barátsága "nem ismer határokat".

A telefonos tárgyalást követően a kereskedelmi termékáramlás megakadása is megszűnt. Mára a kínai alkatrészek segítségével indult újra a legnagyobb orosz gépjárműgyártó vállalat, az AvtoVAZ termelése. A háború kitörését követő öt hónapban, az előző év azonos időszakához viszonyítva az Oroszországba irányuló kínai mikrochipszállítmányok megduplázódtak, a nehéziparban használt alumínium-oxid forgalmának volumene pedig az ötszörösére nőtt. Bár ezen növekmény részben az áremelkedésnek köszönhető, a mennyiségnövekedés is jelentős. A kínai Poly Technologies vállalat antenna alkatrészeket szállított a szankcionált oroszországi Almaz-Antey fegyvergyárba. Ezeket a hozzávalókat nagy számban alkalmazták például az S-400 föld-levegő rakétákban, melyeket az ukrajnai offenzívában is alkalmaznak.

Az elmúlt két évtizedben átalakult kínai-orosz kereskedelmi kapcsolat rámutat arra, hogy megfordult a hidegháborúban kialakult dependencia-reláció, amikor a Szovjetunió látta el a Kínai Népköztársaságot. Mára Oroszország szorul Kína támogatására. Idén júniusban a kínai védelmi miniszter, Wei Fenghe nyilatkozata szerint az orosz-kínai kapcsolat egy gazdasági együttműködés, nem pedig egy harmadik fél ellen irányuló szövetség. Állítása szerint ezért kész fegyverrendszereket és harci járműveket nem fognak szállítani Oroszországba. Az alkatrész ellátásért cserébe Oroszország fosszilis tüzelőanyagokkal és urániummal látja el a csillapíthatatlan energiaéhségéről ismert országot. Az orosz exportstruktúrában az energiahordozók aránya 60-70 százalékos. Az év első öt hónapjában a Kínába irányuló orosz export közel 50 százalékkal bővült, elérve a 41 milliárd dollárt. Ezzel szemben a kínai export 7,2 százalékkal, 24,5 milliárd dollárra nőtt. A jövőben az élelmiszer és műtrágya szállítás volumenének további növekedésére lehet számitani, melyekből Kínában van hiány. Oroszország elektronikus eszközeinek importjában Kína részesedése 70 százalékos, ami jelentős kitettséget jelent. A függőség mérséklésének érdekében Oroszország Irán és India felé fordulhat. Előbbi felé a hadiipari, utóbbi felé pedig a mikroelektronikai megrendelésekkel. Az importfüggőség mellett egyéb folyamatok is veszélyeztetik Oroszország szuverenitását; Kína például rohamosan tör be az orosz 4G és 5G hálózat kiépítésének piacára. Az internethálózat infrastruktúrájának külföldi kontrollja komoly kiberbiztonsági kockázatot jelent.

A két ország kapcsolata az 1990-es években normalizálódott az úgynevezett bizalomépítő intézkedésekkel (Confidence-Building Measures), melyek fő célja a közös, mintegy 4300 kilométer hosszú határ demilitarizálása volt. Az együttműködés 1996-ban lépett új szintre, a stratégiai partnerség megkötésével. Ez a kooperáció a high-tech eszközök fejlesztésére és kereskedelmére összpontosított. A két ország 2014-óta működik együtt még szorosabban a kereskedelem, energia, pénzügy, technológiai fejlődés, űrkutatás, diplomácia és védelempolitika területén. A Krím-félsziget annektálásakor közösen elindították a "Nagy Eurázsia" projektet, mely a kereskedelmi forgalom élénkítését tűzte ki célul. Ennek eredményeképpen a két ország közötti áruforgalom a 2013-as 95 milliárd dollárról 2021-re 147 milliárd dollárra nőtt. 2014-óta Kína és Oroszország egymással folytatott kereskedelmének aránya aszimmetrikusan változott. 2021-ben Oroszország kereskedelmének 18 százaléka folyt Kínával, míg ez az arány nyolc évvel korábban még csak 10,5 százalék volt. A jelentős fejlődés a két ország szorosabbra fűzött kapcsolatai mellett annak is köszönhető, hogy a szankciókat bevezető országok fokozatosan, több ütemben kivonultak az orosz piacról. Ezzel szemben tavaly Kína nemzetközi áruforgalmának csupán 2,8 százaléka folyt Oroszországgal, mely arány 2013-óta csupán kis mértékben növekedett. Kína Oroszországba gépeket és félvezetőket 29 milliárd dollár, fémtermékeket 5,7 milliárd dollár, textiltermékeket 5,4 milliárd dollár, légi és szárazföldi járműveket pedig 5 milliárd dollár értékben exportált 2021-ben.

Kína az exportlehetőségeket sokszor előtérbe helyezi a belföldi igények kielégítésével szemben. Azonban jelenleg a világ második legnagyobb gazdasága is törekszik a félvezetőtermékeket és mikrochipeket illető külföldi függőségének a csökkentésére, így ezen a területen nem fogja tudni ellátni az orosz keresletet. Emellett a legnagyobb kínai nanotechnológiai vállalat, a SMIC által gyártott mikrochipek a versenytársak termékeihez képest fejletlenebbek. A kínai gazdasági és technológiai csodáról sokat lehet hallani, a valóságban azonban több éves lemaradással küzdenek. Míg a SMIC a 7 nanométeres mikrochipeket még csak kis mennyiségben termeli, addig a TSMC és az Intel már tömegesen gyártja az 5 nanométereseket.

A másodlagos szankciók hiányában az Európai Unió és szövetségesei képtelenek Oroszország nagyfokú gazdasági ellehetetlenítésére. Az esetlegesen harmadik felekkel szemben bevezetett büntetések beárnyékolják Oroszország Kínával való kapcsolatát. Kínának a szankciókat bevezető országokkal történik a nemzetközi áruforgalmának több mint 55 százaléka, és nem valószínű, hogy kockáztatna akár csak egy részleges kereskedelmi korlátozást. A korábbi pekingi orosz nagykövet, Andrej Gyeniszov állítása szerint az amerikai fenyegetés veszélyezteti a kereskedelmet, de a két országnak közös azon világpolitikai érdeke, hogy ellenpólust képezzen az Egyesült Államokkal, ezért az együttműködés a jövőben is folytatódni fog. A kínai-orosz partnerség további kitűzött céljai között szerepel egy új globális kereskedelmi és pénzügyi rendszer felépítése, mely már kevésbé alapszik a dollár használatára, és a G7 országokkal való jó kapcsolatra. Ennek érdekében létrehoznak egy új fizetési rendszert, megerősítik az Övezet és Út Kezdeményezés geopolitikai, gazdasági és védelmi együttműködést és értéklánchálózatot, saját szatellit hálózatokat építenek ki (BeiDou, GLONASS), illetve Harmony és Aurora neveken saját telefonos operációs rendszereket fejlesztenek. A légi közlekedés az egyik kiemelkedő területe az együttműködésnek. 2014-óta egy 250-300 fő befogadóképességű, hosszú hatótávú repülőgép fejlesztésén dolgoznak, mely Oroszország számára még fontosabb lehet most, hogy az élmadárnak számító MC-21 repülőgép forgalomba bocsátását elhalasztották. A két ország között a mesterséges intelligencia és az űrkutatás területén is szoros az együttműködés.