Tegnap este óta rengeteg üzenetet kaptam. Támogató, szeretettel teli, bátorító sorokat, amik megerősítettek abban, hogy jó úton járok.

De kaptam mást is. Mocskolódást, fenyegetést, gúnyt.
És eljött az idő, hogy mindkettőre reagáljak.
Mert amit most leírok, azt nemcsak magamért mondom el.
Hanem mindazokért, akik csendben figyelnek, akiket próbálnak elhallgattatni, és akik tisztán látják, milyen rombolást végez ma az ellenzék ebben az országban.

Jobboldali közösségemhez szeretnék először szólni:

NEM VAGYTOK EGYEDÜL!
Senki sincs egyedül ebben a harcban és ami még fontosabb:
MI VAGYUNK TÖBBEN! Ne hagyjátok, hogy bárki elhitesse veletek az ellenkezőjét! A Tisza csak hangosabb, nem erősebb. Mi nem mocskolódunk, mi építünk. Mi nem gyűlölünk, mi hiszünk.
Én értetek álltam ki, és tudtam, hogy ti is ott vagytok mögöttem. Ez adott erőt! Ez a valódi közösség.

És most Magyar Péterhez szólnék, mert tudom, hogy olvasod:
Meddig uszítasz még?
Meddig élvezed azt, hogy a saját követőid mocskolják azokat, akik nem értenek veled egyet?
Meddig küldöd még ránk a tiszás trollokat, akik gyűlöletet, fenyegetést, szándékos megalázást hoznak magukkal?
Azt hiszed, nem vettük észre, amikor saját magad buktattad le magad az idegességedben?
Azt hiszed, nem világos, hogy te irányítod őket?

Péter, ez nem politika, ez rombolás.
Ez nem vita, ez uszítás.
És veled ellentétben mi nem félelemből vagyunk itt.
Mi azért vagyunk itt, mert hiszünk egy olyan Magyarországban, ahol nem ordítozás dönt, hanem érvek.
Ahol nem gyűlölködés van, hanem párbeszéd.

Végezetül pedig, ne feledd:
Minket nem lehet megfélemlíteni.
Nem hátrálunk meg.
És nem hallgatunk el.