💪Múlt héten már-már a 70-es évek híres "kesudió-vitájához" hasonnló polémia alakult ki egy vacsorára készített tatár beefsteak-em körül az FB-oldalamon.
Bif-beef-boeuf? Steak-szték? Tatár-tartare? Bélszín-hátszín? Francia-magyar? Olíva olajjal-vajjal? Bekeverve-nem bekeverve? Vágva-darálva?
Mind jó és jogos kérdés. Azonban a válasz nem lehet kizárólagos, csakis megengedő és elfogadó. Mindenki a saját konyhájában, saját magának, saját családjának, barátainak olyan ízlés szerint, olyan módon és olyan alapanyagokból készítheti el, ahogy akarja, és ahogy tőle elfogadva azt az érintettek elfogyasztják.
Életemben először 17 éves koromban gimis barátaimmal együtt ettem tatárbifszteket (úgy emlékszem így volt az étlapra írva) a Lenin körúti Lucullus étteremben, ahol nem keverték be, de a húst kétszer darálták, s a pincér szerint "tatárosan ősi módon" (értsd nyers húsból) készítették. El voltam ájulva, nagyon ízlett, lehengerlően megkapó volt, főleg egy proligyerek számára. Talán az árára is jól emlékszem, 37 forint 50 fillér volt. Többször visszasündörögtünk - a Lucullus mellett az Erzsébet és a Metropol sörözőbe is -, ha kellő zsebpénzt gyűjtöttünk össze.
👍Trendi kaja volt ez akkoriban, főleg a fiatalok körében, néhány "Z Unicum" és néhány kori sör mellett. A bekeverés misztikus szertartásába mindig beavatták a fiatalabbakat (kanál, villa, elsőnek a vaj, gyors mozdulatokkal pépesítve).
❤️Abban az időben Csepelen minden magára valamit adó étterem - Parasztcsárda, Dagi vendéglő, Bogrács vendéglő - felszolgált kizárólag magyaros ízesítésű, darált hússal (hátszín) készült tatárbifszteket, már ha tudott éppen kurrens alapanyagokat (maga a hús, worcester szósz) beszerezni.