Megjelent a kormány új külpolitikai irányelve az ENSZ Közgyűlés 81. ülésszakára. A sajtó már cikkezik róla, de a legfontosabb kérdés az, hogy mi változott a tavalyi magyar állásponthoz képest. Ehhez csak elő kell venni az Orbán-kormány 2025-ös, ugyanilyen ENSZ-közgyűlési irányelvét. Nézzük a legfontosabb változásokat - és azt, hogy miért problémásak.

1. Oroszország immár fenyegető hatalomként jelenik meg, amivel szemben fel kell lépni. Tavaly a magyar álláspont az „orosz-ukrán konfliktus” mielőbbi lezárását, a béke és a stabilitás helyreállítását helyezte a középpontba. Az új irányelv már „orosz katonai agresszióról” beszél, és kimondja, hogy Oroszország magatartása fenyegetést jelent Magyarországra, Európára és a globális rendre. Vagyis már nem elsősorban a háború jelenti a fenyegetést, hanem Oroszország maga, amivel szemben fel kell lépni.

2. A békepolitika helyére Ukrajna támogatása kerül. Tavaly a háború mielőbbi lezárása és a tartós béke volt a deklarált magyar érdek. Most Ukrajna nemzetközileg elismert határain belüli területi integritásának teljes támogatása és önvédelemhez való joga kerül előtérbe. A hangsúly tehát a konfliktus lezárásáról egyre inkább Ukrajna politikai és biztonsági céljainak támogatására helyeződik át.

3. Változik a szuverenitásról és a nemzetközi intézményekről alkotott felfogás. A korábbi magyar politika a multilaterális intézmények reformját, átpolitizáltságuk visszaszorítását és a nemzetállami döntési jogkörök védelmét hangsúlyozta. Az új irányelv szerint viszont „a multilaterális rendszer erősítése elengedhetetlen”, és Magyarországnak támogatnia kell a Nemzetközi Bíróság joghatóságának általános elismerését, valamint részt kell vennie a nemzetközi büntető-igazságszolgáltatás erősítésében. Vagyis a korábbi szuverenitásvédő megközelítés helyett nagyobb szerepet kap a nemzetek feletti intézmények és joghatóságok megerősítése.

4. Az EU nagyobb szerepet kap a magyar külpolitikai cselekvés kereteként. Az új irányelv konkrét ügyekben már kifejezetten az Európai Unióval való szoros együttműködést írja elő - például az energiabiztonság területén az IEA és az EU keretében. Ez önmagában technikai változásnak tűnhet, de az Oroszországról, Ukrajnáról és a multilaterális intézményekről szóló új megfogalmazásokkal együtt világos irányt mutat: az önálló magyar külpolitikai mozgástér hangsúlyozása helyett egyre inkább az uniós és multilaterális keretekhez való igazodás jelenik meg.

5. Eltűnt a Globális Migrációs Paktummal szembeni explicit ellenállás. Tavaly a magyar delegáció kifejezett feladata volt, hogy fellépjen azért, hogy az ENSZ új határozatai és hivatalos dokumentumai ne hivatkozzanak a Globális Migrációs és Globális Menekültügyi Megállapodásokra, amelyek végrehajtásában Magyarország nem kívánt részt venni. Ez a rendelkezés most eltűnt. A határvédelem és a nemzeti hatáskörök védelme ugyan megmaradt, de az ENSZ globális migrációs rendszerével szembeni explicit magyar ellenállás már nem.

6. Eltűnt az üldözött keresztények külön nevesítése. Tavaly az irányelv kifejezetten, „kiemelten az üldözött keresztények” támogatását írta elő. Az új dokumentum ezt általános kategóriára cseréli: vallási, etnikai és nyelvi hovatartozásuk miatt üldözött közösségekről beszél. Magyarország korábban tudatosan vállalta, hogy az üldözött keresztény közösségek egyik legerősebb nemzetközi szószólója legyen. Ennek külön nevesítése most eltűnt.

A változtatások közös iránya jól látható: a korábbi, szuverenitást és önálló magyar mozgásteret hangsúlyozó külpolitikai megközelítés több ponton közelebb kerül az EU és a multilaterális intézményrendszer fősodrához. Hogy ez kinek jó? Leginkább azoknak a külföldi hatalmaknak, akik a kormányváltást támogatták. Hogy a magyaroknak jó lesz-e? Erős kétségeim vannak!