Érdemes elolvasni! 👇

Nemrég érkezett a hír, hogy a londoni Szent Pál-székesegyház (az anglikán világ második legfontosabb temploma) a canterburyi székesegyház példája után engedélyezte, hogy „rave-partikat", éjszakai szórakozóhelyre emlékeztető rendezvényeket tartsanak a falai között. A szokásos indokokat sorolták fel, amikor engedtek ennek: megszólítani a fiatalokat, lépést tartani a korral, és így tovább. Ez a fejlemény azonban egyszerűen csak azt mutatja, hogy az Anglikán Egyház vezetése elveszítette minden érzékét a szent és a profán közötti döntő megkülönböztetés iránt.

Úgy tűnik, hogy elődeink századokon és kultúrákon keresztül ösztönösen felfogták e határvonal fontosságát. Míg a profán a hétköznapi tapasztalat és tevékenység színtere, addig a szent egy másik birodalom, egy eltérő dimenzió. Ennek megfelelően a valódi szent térben az ember kiemelkedik a megszokottból, és belép a természetfeletti világába. Ezért vannak tele a keresztény székesegyházak a szentek és angyalok képmásaival, és ezért van az, hogy belső terük először meg akar zavarni bennünket, hogy azután Isten felé fordítson újra. És ezért van az is, hogy az ősi népek beavatási rítusaiban a fiatalt szándékosan kiszakítják a hétköznapiból, és bevezetik a mitikus és misztikus dimenzióba. És ezért van, hogy a Biblián végig a szent tereket gondosan elkülönítik a közönséges terektől.

A mai Nyugat szó szerint az első kultúra az emberiség történetében, amelyet az a veszély fenyeget, hogy a szentet beleolvasztja a profánba, vagy még inkább: hogy elveszít minden érzéket a kettő közötti különbség iránt. Ez óriási károkat okoz, különösen a fiataloknak, akiknek az élete a pénz, a világi siker és az anyagi javak iránti megszállottsággá silányul. Az Egyháznak valóban ki kell mennie a profán térbe, hogy megkeresse azokat, akik elkóboroltak Istentől, de aztán vissza is kell vezetnie e vándorokat a szenthez. Az, hogy „rave-partikat" tartanak a keresztény világ egyik legszentebb terében, szomorúan mondom, csak újabb jele a nyomorúságos meghódolásunknak az ideologikus szekularizmus előtt.

Robert Barron püspök véleménye