Ma avatják boldoggá Bódi Mária Magdolnát Veszprémben.

Ki is volt ő?

Szigligeten született 1921. augusztus 8-án, szülei uradalmi cselédek voltak. Édesapjának nem voltak iratai, ezért a szülők nem házasodhattak össze. Isten Szolgálója a falusi iskola hittanóráin ismerkedett meg a katolikus hitigazságokkal. Elsőáldozásától kezdve buzgó lelki életet élt, vallásos tartalmú könyvek olvasásával is mélyítette hitbeli ismereteit.
Tizenhét éves korában részt vett a balatonfűzfői népmisszión, itt ismerte fel, hogy életét egészen Krisztusnak akarja szentelni. Szerzetesi életre érzett hivatást, de ennek megvalósulását a korabeli kánonjog nem tette lehetővé szülei egyház által nem szentesített kapcsolata miatt.

1939-től a fűzfőgyártelepi Nitrokémia Rt. üzemében lett munkásnő. Hitélete ekkor is igen intenzív, három műszakos beosztása ellenére napi áldozó volt. Ez adott erőt neki a gyárban sokszor tapasztalható durva, vallásgyalázó gúnyolódások elviseléséhez. Szelíd derűje, talpraesett, de sosem sértő válaszai, szorgalma hamarosan kivívták munkatársai és felettesei tiszteletét. 1941-ben Krisztus Király ünnepén szüzességi magánfogadalmat tett, 1942-ben a Mária Kongregáció tagjává avatták.

A Szívgárdában is elkötelezetten foglalkozott a gyerekekkel, mindennapjainak szerves része volt a szeretetszolgálat. Tagja lett a Katolikus Dolgozó Lányok Szövetségének, ahol hamarosan csoportvezetőként mutathatott jó példát a rábízott munkáslányoknak. Imádságaiban visszatérő motívum, hogy azért fohászkodott: fiatalon halhasson meg és halála közelebb vigye a fiatalokat az Úrhoz.

1944-ben a front egyre közeledett családja akkori lakóhelyéhez, Litérhez, és mind aggasztóbb híreket lehetett hallani a frontkatonák nőkkel szembeni atrocitásairól. Magdi ezeket hallva elhatározta, hogy ha kell, élete árán is hű marad Jézusnak tett fogadalmához. 1945. március 23-án két fegyveres szovjet katona támadt rá az óvóhely bejáratánál tartózkodó asszonyokra, közöttük Isten Szolgálójára, aki ellenállást tanúsított és menekülni igyekezett, de ebben a helyzetben is elfogadta sorsát.

Társaiért, édesanyjáért aggódott: „Édesanyám menjenek innen, én most már meghalok!” – mondta. A katona több lövéssel rálőtt, Isten Szolgálója két karját az ég felé tárva e szavakkal fejezte be földi életét: „Uram Királyom! Végy magadhoz!” Zsebében ujjai a rózsafüzért szorították. Az utolsó golyó a szívét találta el.