Az újkommunisták

Rákosi után 86 évvel később Magyar Péter távolított el erőszakkal köztársasági elnököt, az Országgyűlés illegitim döntést hozott, Baka András nem legitim kormányfő, a Tisza alkotmányos válságba sodorja az országot

Ma egy erőszakos puccsot követően a rendszerváltás utáni demokratikus Magyarország első illegitim államfőjeként hivatalba lépett Baka András. Utoljára Rákosiék csináltak ilyet mint most a Tisza.

Volt egyetemi tanáromnak, Horváth Attila alkotmánybírónak a hétfői alkotmánybírósági határozatba foglalt különvéleménye méltó kiállás a magyar jogállamért és a köztársasági elnöki intézményért, egyben leírja, miért illegitim Baka András megválasztása és miért hozott hibás döntést az alkotmánybírók többsége.

Érdemes elolvasni.

“Nem szavaztam meg a visszautasítást, mert álláspontom szerint az Alkotmánybíróságnak a jelen ügyben kihirdetésére visszaható hatállyal meg kellett volna semmisítenie a tizenhetedik alaptörvény-módosítással az Alap törvény Záró és vegyes rendelkezései közé emelt, a köztársasági elnök mandátumát megszüntető 34. pontot.

Mindenekelőtt szükségesnek tartom az Alaptörvény R) cikk (3) bekezdése alapján – amely az Alkotmánybíróság minden eljárásában kötelezettségi szintre emeli az Alaptörvény valamennyi rendelkezésének értelmezése során
azok céljának, a benne foglalt Nemzeti hitvallásnak és a történeti alkotmányunk vívmányainak figyelembevételét – rávilágítani arra, hogy a történeti alkotmány vívmányának minősül, hogy Magyarországon a köztársasági
elnök személye sérthetetlen, politikai felelősséggel nem tartozik, jogi felelőssége pedig csak kivételes esetekben, szigorú feltételek mellett áll fenn, az államfő a nemzet egységét testesíti meg és őrködik a demokratikus működés felett.

Mindennek ellenére a magyar történelemben sajnálatos módon négy példa is van arra, hogy az államfők eltávolítása a XX. század kritikus pillanataiban sokszor nem a jog által szabályozott felelősségi mechanizmusokon
keresztül történt, hanem nyers politikai vagy katonai erő, illetve zsarolás révén.

A négy történet közös pontja, hogy egyik esetben sem rendes közjogi felelősségi mechanizmus vezetett az államfő távozásához:

Károlyi Mihály 1919. január 11-től 1919. március 21-ig volt az első magyar népköztársaság államfője, eljárási kegyelemben részesítette Kun Bélát és társait, akik a Vix jegyzék okozta válságot kihasználva kikényszerítették
lemondását. Károlyi a hatalmat a szociáldemokratáknak kívánta átadni, ehelyett a kommunisták puccsszerűen kikiáltották a Tanácsköztársaságot, proletárdiktatúrát vezettek be.

Horthy Miklós – aki 1920. március 1-jétől 1944. október közepéig volt a Magyar Királyság kormányzója – lemondatása járt a legközvetlenebb fizikai kényszerrel: az 1944. október 15-i kiugrási kísérlet idején a németek
elrabolták fiát, hogy Horthyt a németbarát hatalomátadás elfogadására kényszerítsék. Október 16-án aláírta lemondását, Szálasit bízva meg kormányalakítással.

Tildy Zoltán 1946. február 1-jétől 1948. július 31-ig volt Magyarország köztársasági elnöke, eltávolítása a kommunista hatalomátvétel tipikus technikáját mutatta: nem nyílt alkotmányos eljárással, hanem egy közeli családtagja elleni büntetőeljárással kényszerítették lemondásra.

Szakasits Árpád 1948. augusztus 3-tól 1949. augusztus 23-ig volt köztársasági elnök, majd 1950-ig az Elnöki Tanács elnöke politikailag terhessé vált, ezért Rákosi félreállíttatta és letartóztatta. Az ’50-es években koncepciós perben háborús bűntettel, kémkedéssel, hűtlenséggel és államellenes szervezkedéssel vádolták – a sztálinista büntetőjog tipikus, megfélemlítést célzó vádpontjaival.

Mindezen történelmi előzményekre tekintettel különösen aggodalomra okot adónak tartom, hogy a mai modernkori Országgyűlés az Alaptörvény tizenhetedik módosításának megszavazásával negligálta az Alaptörvényben foglalt, a köztársasági elnökre vonatkozó közjogi felelősségi mechanizmus szabályrendszerét.

Aggodalomra okot adónak tartom továbbá azt is, hogy az Országgyűlés úgy választott új köztársasági elnököt 2026. augusztus 11-én, hogy nem várta meg az Alkotmánybíróság e tárgykörben hozott döntését. Felhívom a
figyelmet arra, hogy a fékek és ellensúlyok (checks and balances) rendszerében az Alkotmánybíróság a törvényhozó hatalom feletti alkotmányos kontroll legfontosabb intézménye, amely nem a hatalommegosztás negyedik ágaként, hanem az egész rendszer felett álló, azt védő és kikényszerítő szervként funkcionál: biztosítja, hogy a három hatalmi ág (törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás) ne léphesse túl az Alaptörvényben meghatározott kereteket, és hogy a fékek és ellensúlyok rendszere ténylegesen érvényesüljön.”

Köszönöm Tanár Úr!