Ne legyintsünk arra, hogy „úgyis minden adatunk megvan valahol”. Sokan azt gondolják, hogy ha már rengeteg helyen megadtuk az adatainkat, akkor mindegy, ha egy újabb rendszer is hozzáfér. De ez nem így működik.

A Tisza Párt botránya megmutatta, milyen következménye van, ha az adataink illetéktelen kezekbe kerülnek: több százezer magyar ember személyes – köztük biometrikus – adata vált sérülékennyé. Ezekkel az információkkal vissza lehet élni.

Azok az emberek, akiknek a személyes adata, politikai nézete nyilvánosságra került, elveszítették a saját adataik feletti rendelkezési jogot. Visszaélhetnek a személyazonosságukkal, spamek és zaklató levelek célpontjaivá válhatnak. Az adatokkal adathalászok és hekkerek kereskedhetnek, hamis Facebook-profilokat hozhatnak létre vele. A biometrikus adatok pedig a dark weben a legértékesebb áruk közé tartoznak.

De a veszély ennél is nagyobb most, hiszen az adatok a választásokba való beavatkozásra is felhasználhatók. Az érintettekről politikai célú profilozás készülhet; célzott reklámokkal és üzenetekkel próbálhatják befolyásolni a véleményüket; vagy akár külföldről szervezett dezinformációs kampányok célpontjaivá válhatnak.

Ezért nem közhely az sem, hogy a 21. század aranya az adat. Aki az adatot birtokolja, az képes viselkedést formálni, közvéleményt befolyásolni és politikai folyamatokat irányítani. Amikor adatszuverenitásról beszélünk, valójában arról beszélünk, hogy ki kezeli az adatot, mit vállal adatgazdaként, és kihez nem engedi eljutni.

️Az adatszuverenitás nem csak állami ügy – minden egyes ember személyes felelőssége. Nem lehet félvállról venni – mert a digitális korban, aki az adatot elveszíti, az a szabadságát veszíti el.