Ki mondja meg, mit szabad?
.

Van itt ez az írásom 2016-ból, Összeáll a kép* címmel.

Ebben egy wikileaks dokumentum alapján felmerül, hogy az Egyesült Államok végső célja a Közel-Keleten Szíria mint állam teljes felszámolása (lett volna). Eddig ez - bizonyos korlátokkal - rendben is lenne. Az USA úgy gondolja, hogy ez szolgálja a nagyhatalmi/biztonsági érdekeit.

Ám felmerül a kérdés, hogy ha erre az USA jogot formálhat, erre terveket szőhet, sőt bele is vághat, beleértve a nyugati közvélemény sajtón keresztüli megdolgozását (v.ö.: független nyugati sajtó), háborút indíthat, amihez megteremti a "legálisan" üldözhető ellenséget, az elvetemült terroristákat, akkor - csak kérdem - Oroszország miért nem teheti meg ugyanezt, ugyanezen szempontok mentén.

Nem az a kérdés, hogy jogszerű-e az orosz agresszió, hanem hogy van-e erre precedens, és ha igen, mi teremtett erre precedenst? Ahogy a Krím esetében is Moszkva Koszovó függetlenedését - mint külső erővel, fegyverekkel kikényszerített leszakadást - vette alapul. Ha a Nyugatnak szabad az európai határok átírása, akkor Oroszországnak ez miért nem szabad?

Ha az USA használhat Irakban, Afganisztánban foszforbombát az "ellenség megtörésére" - az USA nem a saját területét védi, hanem idegen területen folytat casus belli nélküli háborút -, akkor ezt ki tilthatja meg az oroszoknak? Ráadásul egyelőre arra bizonyíték nincs, hogy az oroszok be is vetettek, csak [Z]ejenszkij lármázik; de ha be is vetik ezt az oroszok az Azovstal területén, itt már csak zsoldosok vannak (mint ahogy a Közel-Keleten "terroristák"), akikre nem érvényes a nemzetközi hadijog.

Vagy, amikor az amerikai-brit koalíció - valós casus belli nélkül - lerohanta Irakot (2003, link a végén**), amely Szaddám kivégzésével végződött, de a rezsim vegyifegyvereit azóta sem találták meg, akkor kell-e klasszikus casus bellit felmutatni Moszkvának, ha egyébként a szomszédban ellene szervezkednek, katonai vegyilaborokat működtetnek, és az anyarországhoz tartozó nemzetiségűeket diszkriminálnak, sőt, ölnek meg szakmányba? Miközben az ország jogrendjét puccsal forgatják fel, az országot bábelnökök és sebtében honosított külföldiekből álló kormányok igazgatják? Ha az amerikai alelnök leváltathatja az ukrán legfőbb ügyészt, mert nem tetszik neki, hogy a fiával szemben rendel el nyomozást?

Ha az USA úgy gondolja, hogy vannak jogos nagyhatalmi/biztonsági érdekei, akkor ezt mások, adott esetben Oroszország miért nem gondolhatja ugyanígy?
.

A wikileaks-ben megszellőztetett célt valószínűleg épp azért nem sikerült az USA-nak elérni, mert Oroszország beszállt a háborúba Szíria oldalán, és pl. megvétózta Szíria ENSZ BT döntéssel történő bombázást. Ez nem akadályozta meg az USA-t a hadműveletekben, ám korlátozta és meghiúsította a várt sikereket, ugyanakkor ettől az USA kihívót látott Oroszországban, amely esetenként keresztbe tesz az amerikai nagyhatalmi terveknek.

Ezért az USA nekifogott - Ukrajnán keresztül - Oroszország meggyengítésének. Amire Oroszország a maga módján válaszolt. Ennek kiteljesedése a február 24-én Ukrajna ellen indított háború, pontosabban - szintén amerikai trükkel - speciális katonai műveletnek nevezve. És hát ha ez nem "háború", akkor formális háborús ok (casus belli) sem szükséges.

Putyin felvette a kesztyűt.

Vlagyimir Putyin orosz elnök kijelentette, hogy vége az Egyesült Államok uralta egypólusú világrendnek, Oroszországot már nem érdekli a Nyugathoz fűződő kapcsolatok esetleges megromlása, és kiemelte az Ázsiával és a Közel-Kelettel ápolt diplomáciai barátságot - fogalmazott már 2018-ban Henry Foy, a Financial Times tudósítója****.

Közben pedig, egyre valószínűbb, hogy Cloutier amerikai NATO tábornok Ukrajna területén orosz fogságba esett, a Mariupolban levő Azovstal bunkereiben nagyjából 240 külföldi kuksolhat - köztük vélhetően amerikaiak és franciák is*** -, és védelmüket immár reguláris ukrán erők nem - az utolsó ukrán tengerészgyalogos dandár pár napja adta meg magát -, csak az Azov ezred mindenre elszánt, de korlátozott számú náci harcosai, illetve Ahmetov magánhadserege biztosítják, akikre ugyanakkor nem terjed ki a hadijog. Azaz, amíg Ukrajna és a Nyugat nem ismeri el a PIT-404 létesítmény (katonai laborok) létezését az Azovstal alatt (ezzel egyben Moszkva jogos fellépését Ukrajna ellen), addig az Azovstal és azt azt védő Azov ezred mint paramilitáris csapatok, szabadon, bármilyen eszközzel támadhatók. Ám egy beismerésnek is beláthatatlan politikai következményei lehetnek, így érthető, ha a Nyugat - köztük az újraválasztásra készülő, ezért felettébb óvatos Macron - nem siet a beismeréssel.

Addig pedig Putyinnak nem kell tudnia, mi van az Azovstal alatt.

A háborúnak a közeljövőben biztosan nem lesz vége.

Itt tartunk az orosz-ukrán konfliktus ötvenkettedik napján.

_____________________

Kép - Ukraine war in maps: Tracking the Russian invasion
https://www.bbc.com/news/world-europe-60506682

Korábbi írásaim:

* Összeáll a kép - Úgy tűnik, a végén mégis azoknak lesz igazuk, akik azt állítják, hogy az Egyesült Államok végső célja a Közel-Keleten Szíria mint állam teljes felszámolása.
https://www.facebook.com/mernyo/posts/1259570104094023

** Casus belli - avagy Két férfi, egy eset (Irak lerohanása)
https://www.facebook.com/mernyo/posts/5213074312076896

*** Macron, az óvatos
https://www.facebook.com/mernyo/posts/5296528763731450
___

**** Путин провозгласил конец гегемонии США: что это значит для мира - Financial Times
http://daily.com.ua/politics/19-10-2018471450