Ukrajna választott

Amíg én a LEGO-torony építésének csúcskísérletét és utána - mintegy jutalomként - a Quimby remek koncertjét fotóztam, addig Ukrajna - úgy tűnik, legalább is - választott egy új elnököt. Ukránosan Petro, oroszosan Pjotr Porosenko személyében.

Így most - kicsit leegyszerűsítve - ott tartunk, mint az előtt, hogy Janukovics (korábbi) elnök bejelentette, hogy nem fogadja el az Európai Unió (egyébként arcpirítóan semmitmondó) ajánlatát Ukrajna társult EU-tagságára.

Kivéve, hogy a Krím már Moszkváé.

Talán furcsa, de máris megmagyarázom.

Bár bizonytalan, hogy a vasárnapi választás jogilag érvényes-e és főleg az, hogy az új elnök képes-e a hatalmát átvenni és gyakorolni, és a választást a két legfontosabb külső szereplő (az USA és Oroszország) hogyan fogadja el és kezeli, de tekintsük úgy, hogy mostantól Petro Porosenko Ukrajna új elnöke.

Vegyük sorra a részleteket.

Porosenko ugyan ukrán nemzetiségű (ez a nevéből is kiolvasható), ám oroszul - mint a legtöbb ukrán Ternopoltól keletre, azaz Ukrajna lakosságának közel 80 % - anyanyelvi szinten beszél. Igaz, az ukránt is anyanyelvi szinten bírja.

Ezzel szemben Janukovics elnök orosz nemzetiségű volt, anyanyelve az orosz, és az ukránt csak utólag tanulta meg. Ám azt sosem bírta kellő mélységben, így gyakran vált az ukrán nyelvtudása élcelődés tárgyává és kabarétréfák céltáblájává. De tény, hogy elnöki teendőinek hivatalos vitele esetén ukránul beszélt (nem úgy Azarov kormányfő, aki szó szerint törte az ukránt).

Azt hiszem, ez az egyetlen különbség a két elnök között. Minden másban inkább azonosak, mint különböznek.

Porosenko ugyanis Ukrajna egyik legbefolyásosabb oligarchája.

Vagyonát - mint mindenki arrafelé - finoman szólva is bizonytalan forrásból szerezte. Fő érdekeltsége az általa kétséges körülmények között és messze ár alatt privatizált - a szovjet időkben Marx Károly (Карл Маркс) nevét viselő Moszkvai központú - csokoládégyár ukrajnai egységeinek megszerzésével alapozta meg. A cég jobb működéséhez a "külföldiesen" hangzó Roshen nevet (az angolosan betűzendő vezetékneve, a Po-Roshen-ko) közepéből vette. Ez kissé anglomán hozzáállás, ami egyébként szembe is megy az érvényes ukrán nyelv- és reklámtörvénnyel, hiszen latin betűkkel, azaz nem az államnyelven szerepelt a közterületi reklámokban (ahogy ugyanezen okból tilos volt magyar feliratoknak megjelenni közterületen Kárpátalja szinte teljes területén (kivéve Beregszász)).

De egy oligarcha ilyesmit megengedhet magának arrafelé.

Porosenko épp olyan - sokszoros - dollármilliárdos, mint a legtöbb ukrán oligarcha, vagy maga Janukovics elnök, aki éppenséggel elnöki pozícióból jutott hasonlóan megkaparintott zavaros eredetű vagyonokhoz. Ukrajnában pedig egy oligarcha valóban állam az államban. Saját holdinggal, saját sajtóval (újságoktól a tévéig), bankkal, védelmi céggel és minden olyan érdekeltséggel, amely egy sok milliárd dolláros vagyon megszerzéséhez, egybentartásához, gyarapításához és főleg megvédéséhez szükséges.

Magyar ésszel felfoghatatlan, hogyan működnek Ukrajnában az oligarchák. Ott ugyanis nem működik a jog, mint mifelénk, Európában, így csak egy jog van: ki az erősebb.

Itt jegyzem meg, hogy Porosenko Roshen holdingja szerezte meg néhány éve a Szerencsi Csokoládégyárat (ha jól emlékszek a sztorira, akkor a Nestlé-től). Így az a furcsa helyzet állt elő, hogy pár éve még magam vihettem ínyencségként Ukrajnába a szerencsi mártott konyakmeggyet, amilyen ott nem nagyon ismertek, most pedig ezt már az ukránok gyártják. A Tibi csokival együtt.

De térjünk vissza az új elnökhöz.

Porosenko első nyilatkozatában bejelentette, hogy olyan országot akar Ukrajnából létrehozni, amelyben a kisebbségek - köztük az oroszok is - szabadon használhatják anyanyelvüket még a hivatalos ügyeik intézésében is (vagyis az államigazgatásban, a tanintézményekben is egyenrangú lesz az ukránnal). Nagyjából ilyen országot akart Janukovics is, és ebben egyébként az UMDSZ is támogatta, cserébe a magyar kisebbségeknek kikényszeríthető oktatási és kulturális jogokért.

Ez Moszkvának bizonyosan tetszeni fog, de nem fog tetszeni azoknak az ultranacionalista ukránoknak (Pravij Szektor, illetve a Szvoboda párt), akik - vélhetően erős nyugati (elsősorban amerikai) támogatással - hónapokon át csatatérré változtatták Kijev belvárosát Janukovics távozásának kikényszerítése érdekében. A most megválasztott elnök pedig láthatóan nagyjából ugyanazt a politikát kívánja folytatni, mint amit eddig Janukovics vitt.

És ha ez még az oroszoknak is tetszeni fog, akkor tényleg kijelenthetjük, hogy valóban ugyanott tartunk, mint jó félévvel ezelőtt, csak az elnök neve más. Persze, ez az Ukrajna már nem az az Ukrajna, de ennek az Ukrajnának a helyzete semmivel nem jobb, mint azé az Ukrajnáé volt tavaly az EU-csúcs előtt.

Sőt. Éppen a gazdasági csőd szélén egyensúlyoz.

Még talán annyi, hogy a mostani ideiglenes - és az USA által is támogatott - hatalmat, az úgynevezett "dnyepropetrovszki maffiát" (Tyimosenko (volt kormányfő), Jacenyuk (ügyvivő kormányfő) és Turcsinov (ideiglenes államfő) az ukrán-orosz nép talán végleg elküldte a politikai süllyesztőbe. Poroshenkót ugyanis az UDAR (Klicskó pártja) támogatta. Vagy fordítva, Porosenko megvette magának az UDAR-t, ezt már sosem tudjuk meg.

Ukrajna gazdasági és politikai helyzete kétségbeejtő. Így a sorsa továbbra is vagy a szétesés vagy - a túlélés érdekében - a szoros együttműködés Moszkvával. Úgy tűnik, hogy a Janukovicsot váltó Poroshenko is az utóbbit választja - talán éppen Roshen holdingjának jelentős orosz piacait biztosítandó, bár ne legyünk rosszmájúak. Ezzel talán megállítja az ország keleti vidékeinek erózióját, de ugyanezzel kényszerűen el is távolítja Ukrajnát Európától.

Már csak az a kérdés, mit lép erre a Pravij Szektor és a Szvoboda. Már ha kapnak támogatást még Nyugatról.

Na és persze a legfontosabb kérdés, hogy mit lép erre a pozíciói részleges feladására - netán újra Moszkvával tárgyalni - kényszerülő USA.

Ukrajna választott. Ugyanott tartunk, mint jó fél éve.