A nagyikám ma lenne 112 éves.
Az első világégés kezdete után néhány hónappal született, hatéves volt, mikor Trianonban döntöttek: szétszakítják ezt az ezeréves nemzetet. Kamaszlányként úgy tűnhetett, újra van remény, ám mire 27 éves fiatalasszony lett, Magyarország újra háborúban állt. Édesapám ekkortájt fogant és már két kisfiúval érte nagyit a borzalmas háború vége. Fellélegezni azonban ekkor sem lehetett, a szovjet csapatokkal együtt betört a kommunizmus, megfojtotta a szabadságot, elvette a reményt. Negyvenkét évesen, a pesti bérház folyosóján érte a forradalom híre. De a csoda csak néhány napig tartott, aztán újra tankok dübörögtek a Marx téren. Botanikus nagyapámat meghurcolták, megfosztották egyetemi katedrájától, 14 éves apukám forradalmi naplóját - házkutatástól tartva - elégették. Aztán teltek-múltak a kádári szürkeség hétköznapjai, megszülettünk szép sorban, mi négyen, unokák, akiknek bearanyozta napjait nagymama főztje, iskola után mindig az ő konyhájában gyűlt össze ebédre minden unokatestvér, hosszú éveken át. A rendszerváltás eufóriája nagymama 75 éves korában jött el, de a csalódás is gyorsan érkezett, 80. születésnapját már úgy ünnepeltük, hogy a magyarok önként visszaszavazták az épp csak elkergetetteket. Ahogy 1957. május 1-jén is önfeledten ünnepelt a nép…
Ekkoriban szerette meg nagymama a fiatal, sármos Orbán Viktort, aki okos érvelésével, tiszta tekintetével messze kitűnt a politikusok közül. És onnantól szinte nagymamai szeretettel viseltetett iránta, kis szobájában még egy dedikált fotóját is őrizte. Csalódott és dühös volt, mikor 2002-ben hátat fordított neki a magyarok többsége. 88 éves volt már ekkor, de tele életerővel és optimizmussal: lesz ez még másként! És lett! Egyfelől megszületett első, második, majd harmadik dédunokája is (a többi hatot sajnos már nem ismerhette), és 2010-ben, 96. esztendejében, már kórházban, utolsó erejével még urnába dobhatta szavazatát az ő szeretett miniszterelnökére. Alig tudott már beszélni, de boldog volt, hogy biztos kezekben tudhatta az országot, benne szeretteit.
Nagymama ma lenne 112 éves. És most bizonnyal szomorúan tekint le ránk, de érzem a benne lévő, kiolthatatlan reményt is sugározni felénk: lesz ez még másképp, ne féljetek! És szinte hallom a szavait, mint gyerekkoromban, mikor vigaszra szorultam: “sosem, a legnehezebbnek tűnő helyzetekben sem lehet tudni, hogy mi mire jó. Ha pedig Isten velünk, kicsoda ellenünk?”

Hiányzol, Nagymama! ❤️
(A fotó 2003-ban, az esküvőnk előtt készült.)