Ma volt az első napom az Európai Parlamentben. Három dolgot döntöttem el.

1. Levelet írok az Európai Unió minden tagállama parlamenti képviselőinek arról, higy mi történik Magyarországon.

Politikusokat tiltottak el a választáson való indulástól. Alkotmányos intézmények vezetőinek mandátumát szüntették meg. Hatóságokat küldtek az ellenzéki pártokra. Konzervatív intézeteket államosítottak és zártak be. Embereket zaklatnak folyamatosan hatósági eszközökkel, és olyan új hatóságot hoztak létre, amely példátlan jogosítványokat kapott, nincs fölötte érdemi konkroll, és deklarált célja a magyar cégek, vállalkozások zaklatása.

Sok minden kiderült azokról is, akik éveken keresztül demokráciából és jogállamiságból oktatták ki Magyarországot. Most, hogy hatalomra kerültek, kiderült, hogy ők nem mások, mint autoriter liberálisok, akik félnek az emberek haragjától, ezért az a legfontosabb céljuk, hogy a poltikai versenyt kiiktassák.

Nem panaszkodni megyünk külföldre, és nem kérünk külföldi segítséget a magyar politikai küzdelmek megvívásához. Az előző kommunista diktatúrát is a szabad magyarok akarata döntötte meg. De számítunk mindenki szolidaritására, bal- és jobboldalon egyaránt, akinek még fontos a parlamentarizmus és a szabadság Közép-Európában.

2. Utánajárok az Európai Parlament által megrendelt közvélemény-kutatásoknak.

Láttunk egymás mellett két, Európa jövőjéről készült felmérést, amelyek egészen más képet mutattak. Tudom, hogy a kérdések és a módszertan nem volt teljesen azonos. De ekkora különbségnél jogos a kérdés: pontosan hogyan készülnek az európai adófizetők pénzéből finanszírozott Eurobarometer-kutatások?

Ki írja a kérdéseket? Ki hagyja jóvá őket? Ki végzi a kutatást? Mennyibe kerül? Hogyan ellenőrzik a politikai semlegességet?

Az európai intézményeknek arra kell választ kapniuk, valójában mit gondolnak az európai emberek. Nem arra, amit Brüsszel szeretne, hogy gondoljanak.

3. Kutatást kérek az Európai Parlament kutatószolgálatától arról, milyen szerepet játszik a genderpolitika az EU külpolitikájában.

Nézzék meg az elmúlt két és fél évet. Hány külpolitikai döntésben, állásfoglalásban és határozatban jelent meg a gender, a szexuális orientáció vagy a genderidentitás kérdése? Hány esetben lett ebből politikai vagy diplomáciai konfliktus más országokkal?

És azt is szeretném tudni, volt-e ezeknek ára. Romlottak-e diplomáciai kapcsolatok? Akadtak-e el megállapodások? Érte-e emiatt politikai vagy gazdasági kár az Európai Uniót vagy valamelyik tagállamát?

Nem véleményeket kérek. Számokat, tényeket és konkrét eseteket.

Első napra ennyi. Kezdjük a munkát.