A nevelés fogalma konszenzusos társadalmi értékalap híján egyre képlékenyebbé válik, sodródik a jövőnk is az árral a relativizmus korszakában: ki miben hisz, arra esküszik, és az igazságnak már kevéske tér jut.

De a nevelés, az iskola nem elvont fogalmak. Nagyon is kézzelfogható valóság: a krétapor a táblánál, a reggeli készülődés az oviba, a falu szélén megújult tornaterem és legfőképp az a tanár, aki nap mint nap belenéz a gyermekeink szemébe, mind a valóságba húznak vissza, a valódi problémák és a valódi teljesítmények felé.

Különösen is fontos ébernek maradnunk, amikor a gyermekeink jövőjéről van szó, hiszen hajlamosak vagyunk elveszni a hétköznapok hírtengerének, véleményözönének és látszatvilágának zajában. Olvassuk a szalagcímeket, hallgatjuk a vitákat a pedagógusok helyzetéről, az iskolák állapotáról – de ha egy pillanatra lehámozzuk minderről a napi politikai indulatokat (Le lehet ma már egyáltalán? Remélem, igen.), érdemes megnézni a puszta tényeket és a folyamatokat: hová jutottunk, és merre tartunk valójában?

️Nézzük a számokat, mert az előző kormányzat szakpolitikai igyekezete nem fulladt ki üres lózungokban, hanem „forintban és téglában” is mérhető.

Sokáig jogos és nagy adósság volt a pedagógusbérek kérdése. A 2024-ben elindult, több lépcsős bérfejlesztési program ezt tette helyre: a 2024-es 32,2%-os emelést 2025-ben 21,2% követte, így a pedagógus átlagbér elérte a 800 ezer forintot. Ami ennél is lényegesebb: az előző kormány vállalta, hogy az – évről évre emelkedő – átlagbér nem csúszik a diplomás átlagbér 80%-a alá. Nem egyszeri gesztusról van tehát szó. (A felzárkózó településeken oktatók ráadásul 20%-os esélyteremtési bérkiegészítést kapnak – ott, ahol a legnehezebb a feladat.)

Egy pálya akkor él, ha van utánpótlás. A Klebelsberg Képzési Ösztöndíjjal félévente 125.000 – 750.000 forint közötti közvetlen támogatást kapnak a tanár-, tanító szakos hallgatók, aminek meg is lett az eredménye, mert Magyarországon egyre többen választják az Európa-szerte egyre népszerűtlenebb pedagógus pályát.

De nemcsak a tanári pálya elindítására született támogatás, hanem a mindennapi munka eszköztára is korszerűsödött:

- A digitális felzárkózás keretében 140.000 laptopot osztottak ki.
- Elindult az új, minőségbiztosított továbbképzési rendszer (PIR), amelynek keretében a pedagógusok strukturált képzéseken vehetnek részt.
- A testneveléstől a természettudományokig tízezres nagyságrendben vettek részt a pedagógusok szakmódszertani továbbképzéseken.

Talán a leglátványosabb változás a legkisebbeknél indult el. 2010-ben alig 32.500 bölcsődei férőhely volt az országban, és mindössze 326 településen létezett ellátás. Ma közel 70.000 férőhely működik, és több mint 1230 településen áll rendelkezésre gyermekellátási rendszer a három év alattiak és családjaik számára. Ez több mint 900 olyan kistelepülést jelent, ahol a szülőknek korábban esélyük sem volt visszatérni a munkába a kisgyermekek mellől anélkül, hogy órákat töltöttek volna utazással a legközelebbi városba.

A Magyar Falu Program több mint 39.000 nyertes pályázatából – az utak, rendelők, faluházak mellett – falusi iskolák, óvodák, tornaszobák újulhattak meg és több mint 1600 játszótér épülhetett szerte Magyarországon. A Nemzeti Köznevelési Infrastruktúra-fejlesztési Program révén pedig 16 vadonatúj iskola épült, 44 iskola bővült komplett épületszárnyakkal, s közel 50 új tornaterem és több tucat tanuszoda elégítheti ki a gyermekeink igen nagy mozgásigényét.

De nem csak az anyaországot érintették a fejlesztések, a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Program több mint 150 új óvoda és bölcsőde építését, és több mint 700 meglévő intézmény felújítását tette lehetővé. A százszámra épített játszóterek és az 1500 létrehozott „Magyar sarok” pedig Erdélytől Felvidékig, sőt a rendkívüli nehézségekkel küzdő Kárpátalján is segítették és megerősítették a magyar nyelvű kisgyermeknevelést.

Mindezek mellett a radikálisan átalakítani kívánt szakképzési struktúra is jó egészségnek örvend, látva a felmutatott, európai szinten is kimagasló eredményeket. A közel 500 milliárd (!) forintból megvalósult intézményfejlesztési beruházások, a duális képzési modell megerősítése és az Ágazati Tudásközpontok létrehozásának gyümölcse, hogy az OECD felmérése szerint kis hazánk a 3. helyen áll a munkaerőpiaci megfelelőség terén.

Lehet-e még többet tenni? Mindig lehet, és kell is. Az iskola nem pusztán falakból és fizetési papírokból áll, hanem közösségből, hitből és emberségből. De az alapok – a megbecsült bér, a modern eszközök és a méltó épületek – nélkül nincsen minőségi oktatás. Ezeken a területeken fontos és komoly lépések történtek. A feladat az elért eredmények megbecsülése és nem lerombolása, a munkának a folytatása és főként az lenne, hogy élettel és valódi értékekkel töltsük meg őket.

Ui.: A számok mögött mindig gyerekek, családok, pedagógusok, azaz emberi sorsok vannak. Amikor egy kisfaluban megnyílik az új óvodai szárny vagy a tornaterem, sosem egy statisztikai adat gyarapodása adja az örömöt, hanem az, hogy egy következő generáció kap esélyt, hogy többek, jobbak, okosabbak lehessenek.