Miniszterelnök úr, egy egyszerű „igen” is elég lett volna.

(Dióhéjban a mai parlamenti ülésnapról👇)

Azonnali kérdéssel fordultam ma az Országgyűlésben Magyar Péterhez a házasság alkotmányos értelmezésének kérdésében, azzal kapcsolatban, hogy annak tiszta, Alaptörvényben rögzített fogalma számára megvédendő értéket jelent-e?

Külön aktuálissá tette kérdésemet a közelgő Pride kapcsán megfogalmazódó követelések és mai korábbi megszólalása, amelyben közéleti színrelépése óta első alkalommal immár nyíltan támogatandónak nevezte meg az azonos neműek örökbefogadási jogát.

XVI. Benedek pápa a „relativizmus diktatúrájaként” jellemezte a kort, amelyben élünk, így felszólalásomban emlékeztettem a miniszterelnököt, hogy mivel egy heterogén politikai erő élén áll, miniszterelnökként fundamentális társadalmi kérdésekben különös felelősség terheli.

Kérdésemre a miniszterelnök sajnos újfent pozíciójához teljesen méltatlan személyeskedéssel, családom emlegetésével és politikai közösségem gyalázásával válaszolt, miközben a jövőbeli alkotmányozási folyamattal érvelt, azt állítva, hogy a házasság fogalmának definiálását a többségre hagyja.

Érdemi tartalom nem volt a válaszban, az viszont egyértelművé vált, hogy a miniszterelnök a társadalom többségéhez igazítja mindenkori világnézetét, ami mérhetetlen kockázatot hordoz mindannyiunk számára. Azok számára is, akik most épp megtapsolják.