Juhász Hajnalka KDNP-s politikus. Nemzetközi szakjogász. Tanult, művelt és intelligens. Feleség és édesanya. Nő, és ekként az a fajta politikus, mert nő, akiknek jelenlétét a magyar közéletben a liberális világ hiányolja, kevesli. Ennek okául pedig az átaluk hímsovinisztának nevezett konzervatív politikai oldalt nevezi meg, okolja.
Majd történik a szellemi kútmérgezés mocsarában, hogy egy magát megmondóembernek gondoló férfi(?) azon élcelődik, gúnyolódik és közönséges stílusban poénkodik az arcfalán, hogy milyen a külseje.
Bevallom, nem olvasom a kortárs irodalom eme remek mesterét. Azt hiszem nem is fogom, ez egy bejegyzésén túl.
Az elmúlt hétvége, a magyar irodalom klasszikusainak sorába nem igyekvő pár soros, írásnak nem nevezhető valami, azonban megér egy polgári percet.
Juhász Hajnalka közszereplő - sokunkkal együtt - , intelligens válaszában azt írja: "Ezt néha naponta több százan is megteszik, politikusként ezt is el kell fogadni, semmi bajom nincs ezzel, tudomásul veszem!"
Szerintem pedig nem kell. Az, hogy valaki ilyen alpári és gúnyos módon rúg bele valakibe, történetesen egy nőbe, sokmindent elmond a lelki világáról. Nem kell , hogy természetes legyen. Az is sokmindent elmond erről a stílusról, hogy ez egyáltalán tetszik valakinek. Sajnos, sokaknak. Az is sokatmondó, hogy korábbi években női jogvédő szervezetek tiltakozásainak sora érte a jobboldali férfi politikusokat, közszereplőket, ha baloldali vagy liberális oldali női közszereplő tekintetében félreérthető vagy helytelen megfogalmazást használtak, most sehol a jogvédő aktivisták. Akkor ez így most rendben van? Fideszes, KDNP-s női politikust gyalázni terndi és helyes?
Félreértés ne essék, szövegértési gondom nincs, az iróniát is értem. Magam is kaptam és kapom is az ordenáré, közönséges és alpári kommenteket és - a gyávábbaktól - üzeneteket.
Az a helyzet, Hölgyeim és Uraim, hogy ez nem egyenjogúsági kérdés, de még csak nem is intelligencia kérdése. Nem is politikai kérdés, amíg nem csupán a jobboldali politikusnők gyalázása a sikkes. Ez egyeszrű egymás iráti tisztelet kérdése.
Egy nőben mindig benne és vele él a kora, a gyermeke(i), a családja , és ebből a külseje az, ami a legkevésbé számít. A kritika, a vita nem szólhat embertelen módon a külsejéről.
Üzenem ezt büszke és sokat ócsárolt ötvenes nőként azoknak a "bátor" férfiaknak, akik számára ez a bátorság rejti öregedő férfiasságukat, és ebben lelik örömüket. Nekik bizonyára ádámi vonások és Michelangelo tökéletes formázása van birtokukban, ha a külsejükről beszélünk. Biztosan...?
És igen, az évek ilyenek: nyomot hagynak rajtunk, rajtam is! És ez így van jól.
Hölgyeim, ne hagyjuk! Uraim, Önök se hagyják!