JUJJJJ!!! Annyira aggódom miatta, hogy inkább ki sem írom a nevét. Nehogy az algoritmus számára felhívjam rá a figyelmet!

Maximálisan egyetértek azzal, hogy megtette a feljelentést a vadhantás TROLL ellen. ️ Az embernek vannak elvei, vannak határai, és van egy pont, amikor azt mondja: eddig és ne tovább!

Amiatt viszont egyáltalán nem félek, hogy a karma majd elégtételt vesz rajta. Hiszen köztudott, hogy ő a tárgyilagosság és az elfogulatlanság két lábon járó szobra. Már-már laboratóriumi tisztaságú jelenség.

Jó, mondjuk amikor voltam az előadásán, ott azért külön blokkokban vicceskedve ekézte a fogyatékkal élőket, és nem kizárólag a narancskárosultakat. Én akkor csendben reménykedtem, hogy nehogy valaki magára ismerjen, felálljon a nézőtérről, és a büfé helyett egyenesen a rendőrségre induljon.

De nem is ez a legnagyobb aggodalmam. Ott van például az exférje. Ha valami régi történet miatt egyszer csak bilincs, bilincs, rács, rács lenne a vége valaminek, akkor hogy fog gyerektartást fizetni? ️ Tudjátok arra gondolok, amikor annak a napraforgó szoborfejrugdosónak meg akarta izékélni a fogyatékkal élő húgát és anyukáját reppelve.

És ami miatt igazán parázom, az a másik feljelentő. Az, aki szintén magának remélte a rendőrletámadási érdemet.
Mert mi van, ha egyszer csak váratlanul megérkezik ebbe a szép steril konyhába?

És akkor elkezdődik:
– Miattam mentek ki a rendőrök! ☝️
– Nem! Miattam! ☝️
– Az én feljelentésem volt a hatásosabb!
– Nem! Az enyém!
– ÉN voltam a történelmi fordulópont!
– NEM! ÉN!

És mire bárki észbe kapna, már javában zajlik a dicsőségért folytatott iszapbirkózás a konyhasziget körül.
Én pedig nem a közéleti következmények miatt rettegek.
Nem.Hanem azért, mert összecsúnyálódik az enteriőr.

Áradjon a Pusszancs!
Ritus