„Filmajánlók” album

Sose tartottam annyira rossznak Kevin Costnert, amennyire lehúzták annak idején. Sőt, három szarnak tartott filmjét is kifejezetten szeretem, és egyikre sincs mentségem. A Waterworld és a Jövő hírnöke disztópiája, valamint a Fejjel a falnak limonádéja engem megvett. Oké, ezek pár éven belüli filmek az általan kb ignorált Robin Hood meg Több, mint testőr után, tehát a durván filmzabáló korszakomba esnek.

Hatalmas kasszasikerek és durva bukások jellemezték a pályáját, és a leginkább pozitív szerepeket játszó Costner valóban alig dolgozott több mimikával, mint Steven Seagal.

Néhány mellőzött év után aztán kijött ez.
Vagy szerették, vagy utálták. Akik lehúzták, a túlzott bonyolultságát és rengeteg mellékszálat emelték ki. Akinek meg tetszett, az Costner játékáért volt oda, aki itt végre negatív karaktert játszik.
Demi Moore, akibe tíz évvel a film előtt még szerelmes voltam, hát, szépnek itt is szép, de az öregedést nehezen viselő asszony egyre inkább veszített természetességéből. A magyar hangjával meg nem bírok kibékülni (Nyakó Júlia??)!

A cselekmény tényleg zavaros, mint sok soroztgyilkosos film esetében, de itt különösen. De mindentől függetlenül egy nézhető, koncentrációt igényelő sztori. A skizofréniát megtestesítő William Hurtös jelenetek pedig lebilincselőek, mondjuk 3 Oscar találkozásától ilyesmit is várunk.

Costner érdemeit esetemben növeli az is, hogy countryzenekara kifejezetten jó zenét csinál, keressetek utána (Kevin Costner & Modern West)!
Ja, és az öreg idén töltötte be a 70-et!
——
Mr. Brooks (2007)
[Mr. Brooks | r: Bruce A. Evans; sz: Kevin Costner, William Hurt, Demi Moore]