Történelmi győzelem után két év sem kellett a csúfos bukáshoz. Mára sajátjai is kiutálták Keir Starmer brit miniszterelnököt. A brit politikai helyzet több ponton hasonlít a hazai folyamatokhoz.

Keir Starmer vezetésével 2024-ben aratott történelmi győzelmet az angol Munkáspárt. A 650 parlamenti helyből 411-et nyertek el.
Starmer alig két év alatt viszont annyira népszerűtlenné vált, hogy saját pártja is alig várta, hogy leváltsák... még saját miniszterei is. (Ez most következik be, mert a kinézett utód most szerzett mandátumot egy időközi választáson.)

Előtte a konzervatívok 2010 májusától 14 évig folyamatosan kormányon voltak. A járvány utáni visszapattanással és az ukrajnai háború kitörésével viszont 2023-ra és 2024-re megállt a gazdasági növekedés. (Ahogy itthon is.) A Munkáspárt a szélsőbalos Corbyn vezetésével két választást (2017 és 2019) is elvesztett. Utána érkezett Starmer, aki jogász hátterével és a korábbi szélsőbalos stílussal szakítva a középen állók számára már elfogadhatóbb volt, noha a választási győzelem inkább a változásnak szólt, mint neki személyesen.

Starmer megítélése a győzelem után folyamatosan csúszott lefelé. Néhány hete a megítélése már mínusz 56 ponton volt. És rosszul bírta a kritikát. Az elmúlt időszakban a brit kormány több jobboldali közéleti szereplőnek és politikusnak is megtiltotta a beutazást, mert felszólaltak a tömeges illegális migráció és a szólásszabadság korlátozása ellen. Kitiltották Dominik Tarczyński lengyel EP-képviselőt, a holland Eva Vlaardinderbroekot és másokat is.

Egy történelmi győzelem után gyorsan megroggyant. Miért? Be nem tartott ígéretek, megszorítások, valódi politikai irány és értékrend hiánya. Ismerős?