Gyurcsány 20!

Gyurcsány Ferenc 20 évvel ezelőtt tett ígéreteiből nem lett semmi. Sem eurónk nem lett, sem boldog és sikeres Magyarországot nem teremtett a szocik egykori ifjú tehetsége. Csődöt, összeomlást, lemaradást, mély válságot és a baloldal teljes hitelvesztését és támogatottságának összeomlását azért csak sikerült összehoznia. Két évtizede ezen a napon választotta meg kormányfőnek az Országgyűlés az őszödi böszmét.

“Újra és újra el fogom mondani: nem hiszek abban a politikában, és végképp nem hiszek azokban a politikusokban, akik úgy gondolják, hogy majd ők hozzák el a boldogságot. Nem hiszek azoknak a politikusoknak, akik úgy gondolják, hogy nincs más dolga az embereknek, mint szavazni a politikusokra, akik majd boldogságot teremtenek. Abban hiszek, hogy az emberek munkája, tehetsége, szorgalma, bátorsága azon, hogy változtatnak és önállóak lesznek, ők fogják megteremteni Magyarország sikerét és a boldogságot. Ebben hisz a szociáldemokrata-liberális koalíció.

Van dolgunk nekünk is, persze. Például az a dolgunk, hogy egy percig se veszélyeztessük, hogy Magyarországra 2010-ben már olyan hétköznapok köszöntsenek be, amikor a legtermészetesebb módon mi is euróval fizetünk. Igen, 2010-ben Magyarországon euróval fogunk fizetni, és olyan programot fogunk folytatni, ami ezt lehetővé teszi, nemcsak hogy nem veszélyezteti, de támogatni is fogja.

Számomra a kormányfői hivatal elsősorban képviselet, képviselete azok érdekeinek, akik eddig csak statisztikai számsorként, helyenként kartotékadatként, négyévente felértékelődő sokaságként jelentek meg a politikai számtanban; képviselője azoknak, akik úgy érezték, eddig elfeledkezett róluk a politika. Programunk közepébe állítottuk a mellőzött milliókat, akik hitünk szerint ennek az országnak, ennek a nemzetnek a legnagyobb tartalékai, hiszen bennük szunnyad az energia, amely Magyarországot sikeres, európai országgá teheti. Fel kell szabadítani ezt a fantasztikus energiát, helyzetbe kell hozni őket. Tenni kell értük, hogy tehessenek önmagukért, tehessenek a köztársaságért, és hogy tettekre építve, velük együtt, a névtelen milliókkal lendületbe hozzuk Magyarországot, hogy többen legyünk, és jobban éljünk, hogy többen éljünk jobban; hogy otthonosan éljünk az országban mind a tízmillióan, és otthonosan Európában mind a tizenöt millióan”.

A fenti mondatokat Gyurcsány Ferenc mondta húsz évvel ezelőtt. Azon a napon választotta meg az Országgyűlés kormányfőnek az MSZP ifjú reménységét. Az 1990-es rendszerváltás óta másodszor fordult elő, hogy a parlamentnek ciklus közben kellett új kormányfőt választania. 1993 decemberében Antall József tragikus halála miatt Boross Péter került rövid időre a miniszterelnöki székbe. Gyurcsány ezzel szemben gyakorlatilag megpuccsolta Medgyessy Pétert, és hódította meg a teljes MSZP-t. Medgyessy bukása persze nem következett volna be, ha a 2004-es júniusi EP-álasztásokon nem aratott volna elsöprő sikert az akkor ellenzékben lévő Fidesz, de Gyurcsány machinációi is komoly szerepet játszottak abban, hogy Medgyessy körül 2004 augusztusára teljesen elfogyott a levegő.

Gyurcsány egy teljesen padlón lévő MSZP-t vett át. 2004 nyarának végén minden közvélemény-kutató intézet azt mutatta, hogy a Fidesznek egyedül is jó esélye lett volna a kétharmados többség megszerzésére. Egy ilyen szituációba robbant be Gyurcsány, és tett ígértet arra, hogy vele fel tud állni a padlóról az MSZP. Az új kormányfő hatalmas lendülettel vetette bele magát a kormányzás imitálásába. A kommunikáció felpörgetésével párhuzamosan példátlan osztogatásba kezdett. Mindennek meg is lett az eredménye: Magyarország államadóssága és versenyképessége rohamosan csökkent, de az MSZP támogatottsága öles léptekkel elindult felfelé. 2006 tavaszára sem sikerült a Fidesznek megfelelő válaszokat adnia a Gyurcsány kihívásra, majd pedig a kormányfő az Orbán Viktorral való vitáján példátlan hazugságözönével el tudta hitetni a többséggel, hogy inkább érdemes hatalmon tartani a szocikat, mint leváltani őket.

Gyurcsány 2006 áprilisában példátlan győzelmet aratott. Úgy tűnt, nemcsak a kormányfői székét tudja megtartani, hanem hosszabb időre is berendezkedhet, mivel a jobboldali ellenzék elindult a szétesés, és mély apátiába süllyedés felé. Ekkor azonban történt valami. A korábban határozott és fiatalos vezető képét mutató Gyurcsány először hosszú hetekig habozott a kormányalakítással, majd pedig jött a hidegzuhany. A korábban stabil gazdasági fejlődést, és növekvő jövedelmeket ígérő kormányfő példátlan megszorítócsomagot jelentet be. Mindez azért is volt döbbenetes milliók számára, mert pont az Orbán Viktorral való vitáján mondta azt Gyurcsány, hogy semmilyen megszorítás nem lesz a választások után. Nyár végére zuhanórepülésbe váltott az MSZP-SZDSZ kabinet, és minden abba az irányba tartott, hogy a tavaszi győzelmük után az őszi önkormányzati választáson még Budapestet is elveszítik.

2006. szeptember 17-én azonban Gyurcsány pályafutásában újabb fordulat történt. Mai napig nem lehet tudni pontosan mi történt, de nyilvánosságra került a kormányfő zárt körben elmondott beszéde. Az őszödi beszéd néven elhíresült felszólalás alapjaiban rázta meg a magyar politikát. A rendszerváltás óta először hetekig tartó összecsapások voltak Budapest utcáin, a tüntetések pedig még évekig tartottak. Meglepő módon a botrányos beszéd nyilvánosságra kerülése nem rontott már érdemben a baloldali koalíció helyzetén. Sőt az MTV épületének az ostroma nagyban segítette az MSZP-SZDSZ tandemet abban, hogy az önkormányzati választáson megőrizzék Budapestet.

Mély morális válság mellett és súlyos megszorításokkal terhelve próbált kormányozni Gyurcsány. Szinte már sehol sem voltak a korábban már idézett szép szavak, az ország sodródott, miközben a térség államai szárnyaltak. Magyarország hatalmas tempóval zuhant a régió aljára, miközben a baloldali kormány semmilyen megoldást nem tudott adni az ország problémáira. A 2007-ben kezdődő, majd pedig 2008-ben tetőző világgazdasági krízis egyszerűen leterítette az országot. Állástalanság, elszegényedés és egyre nagyobb társadalmi káosz felé haladt az ország. Ez lett Gyurcsány kormányázásnak a mérlege. Míg Lengyelország, Szlovákia, Csehország vagy éppen Szlovénia nagyon gyorsan túljutott a krízisen, addig Magyarország a rendszerváltás óta nem látott krízisbe süllyedt. Ha nincs az IMF és az Európai Bizottság segítsége, akkor az ország csődbe ment volna. Mindez pedig azt jelentette volna, hogy sem a nyugdíjasok, sem a tanárok, sem az egyéb közalkalmazottak nem kaptak volna semmilyen juttatást. A súlyos krízis és a teljes hitelvesztés 2009 tavaszára Gyurcsányt is elsodorta. A kormányfő körül teljesen elfogyott a levegő, és úgy tűnt a miniszterelnöki bársonyszék mellett a politikai karrierjétől is el kell búcsúznia.

Gyurcsány lemondott, majd egy időre eltűnt a közéletből. Nagy meglepetésre ahelyett, hogy az MSZP végleg szakított volna egyik legfőbb tönkretevőjével, a 2010-es országgyűlési választáson a negyedik helyre tette a bukott kormányfőt az országos listáján. Gyurcsány politikai karrierje ezzel folytatódott, sőt teljes támadást indított a Mesterházy Attila ellen. A konfliktus végül pártszakadáshoz, majd pedig a Demokratikus Koalíció 2011-es megalakításához vezetett.

Itt most igazán nincs értelme a DK történetét részletesen elmondani. A legfontosabb, hogy Gyurcsány minden helyzetet túlélt, és mindig sikerült megkapaszkodnia. Pártja 2024 februárjára a baloldal legerősebb alakulata lett, és úgy tűnt, 2026-ra a Fidesz legfőbb kihívója lehet. Majd jött a kegyelmi botrány és annak hullámán Magyar Péter Tisza nevezetű pártja. Gyurcsány most szinte ugyanott tart, mint 2011 őszén, amikor megalakította a pártját. A különbség annyi, hogy most már van egy saját szervezete. Támogatottsága a legkedvezőtlenebb felmérés szerint is 3 százalék, de az utóbbi hónapokban mértek nekik 9 százalékot is, míg 2011-ben 1-2 százalék között ingadozott.

Gyurcsány 20 évvel ezelőtt tett ígéreteiből nem lett semmi. Sem eurónk nem lett, sem boldog és sikeres Magyarországot nem teremtett a szocik egykori ifjú tehetsége. Csődöt, összeomlást, lemaradást, mély válságot és a baloldal teljes hitelvesztését és támogatottságának összeomlását (ezt azért nem bánjuk) azért csak sikerült összehoznia. Mindezek ellenére Gyurcsány 2010 után felállt, küzdött és újra a baloldal meghatározó alakja lett. Ilyen visszatérésre nem sok példát találni az 1945 utáni politikatörténetben. Gyurcsány egyszer az MSZP-t hozta vissza a mély válságból, egyszer saját magát építette vissza a baloldal vezető erejének. Vajon lesz-e harmadik feltámadása 2026-ra?