👉👉👉Ahogyan a szocializmus idején a Szovjetunió uralmáról beszélni „fellazításnak”, „ellenséges propagandának” számított, úgy ma az eurokraták vagy a birodalmi németek uralmáról beszélni „ruszki propaganda”, miként a kulturális szuverenitás gondolata.

👉👉👉És mindkét esetben annyi igazságuk volt és van a nagyhatalmak érdekeit védelmezőknek, hogy a nagyhatalom helyzetét gyengíti, ha a hatalmáról beszélnek, mert akkor az elveszti megkérdőjelezetlen „természetes” voltát, azt legitimálni kell, ami mindig kétes vállalkozás.

👉👉👉A hódító birodalmak gyakran, de nem mindig, a saját kultúrájukat is terjeszteni akarják. És ez csak erősödött a modern korban, amikor az államok egyre inkább kötődtek valamilyen ideológiához, és a morális, vallási, „igazságossági” bírálatuk a napi gyakorlat meghatározó eleme lett. A helyi elitek többé-kevésbé lelkesen képviselték a nagyhatalom ideológiáját, ezért válhattak elitté, és ezt jellemzően a felszabadulás/szabadság retorikájába csomagolják.

Részletek kommentben!