️ Brüsszel tegnap este kiadta vészhelyzeti energiaügyi javaslatcsomagját.

Jó hír, hogy a dokumentumban egyelőre nem szerepel az orosz gázárplafon.
Ennek értékét azonban mérsékli, hogy Ursula von der Leyen tegnap bejelentette, hogy továbbra is az asztalon tartják a beavatkozást, azaz lebegtetik annak lehetőségét, hogy a szankciókat kiterjesszék a gázszállításokra.
Rossz hír, hogy a csomagban szereplő négy intézkedés több kérdést vet fel, mint amennyi problémát várhatóan orvosolna.

1️⃣ Az első intézkedésben Brüsszel javaslatot tesz a napon belüli villamosenergia-csúcsigények 5 százalékos kötelező csökkentésére és március 31-ig a teljes áramigény 10 százalékos csökkentésére.
👉 A napon belüli csúcsigény csökkentésével kapcsolatos méltányossági probléma, hogy azt jelentős részben a háztartások fogyasztása okozza.
Ez az időszak tipikusan a késő délután, vagy kora esti órákban van, amikor a legtöbben hazatérnek a munkából és elkezdik használni elektromos készülékeiket.
Abszurd elképzelés, hogy bárki előírja a háztartásoknak, hogy miután hazamennek a munkából ne használják a berendezéseiket.
👉 Mindkét javaslattal szuverenitási aggály, hogy az áramfogyasztás kötelező csökkentése nem írható elő központilag.
Az energiamix összeállítása tagállami hatáskör.
👉 Ha eltekintünk az előző két ponttól, felmerül a kérdés, hogy technikailag hogyan kivitelezhető és ellenőrizhető a kötelező csökkentés.
A fogyasztók többsége nem ismeri saját pillanatnyi áramfelhasználását, így ha akarja sem tudja megítélni, hogy hogyan képes 5 százalékot megtakarítani.
Ki fogja eldönteni, hogy melyik fogyasztói csoportra mekkora csökkentés vonatkozik?
Ki fogja ellenőrizni annak teljesülését és hogyan szankcionálható az esetleges elmaradás?
👉 Végül, a javaslat egy újabb politikai szereptévesztés.
Az energiapolitika feladata annak támogatása, hogy az energiaigények biztonságosan elláthatóak legyenek és nem az, hogy megmagyarázza a fogyasztóknak, hogy miért nem juthatnak energiához.
A fogyasztáscsökkentés kötelező előírása már a gáz esetében is megbukott a tagállami döntéshozóknál (az elfogadott csomagban - a veszélyhelyzet kihirdetéséig - csak ajánlás szerepel). Vajon miért gondolja Brüsszel, hogy ez az áram esetében másképp lesz?

2️⃣-3️⃣ Brüsszel újraosztaná az energiaszektorban keletkező jövedelmeket: adót vetne ki az alacsony költséggel termelők többletnyereségére.
👉 Szuverenitási probléma, hogy az adózási szabályok kialakítása tagállami hatáskör.
Ráadásul több ország már vezetett be hasonló intézkedést, így kérdéses, hogy Brüsszel központi javaslata hogyan hangolható össze a meglévő tagállami rendszerekkel.
👉 Technikai aggály, hogy az energiavállalatok különböző mértékben termelnek az egyes technológiákkal, aminek egy részét gyakran saját fogyasztóik ellátására használják fel.
Nem világos, hogy hogyan lehet egységes rendszert kialakítani úgy, hogy az egyik energiavállalat pusztán néhány megújuló erőművet üzemeltet, más viszont egy komplex portfóliót, amiből ráadásul védett fogyasztókat is ellát.

4️⃣ Brüsszel lehetővé tenné a hatósági árak alkalmazását a lakosságnál, valamint a kis- és középvállalkozásoknál.
👉 Ez jó javaslat, csak kissé visszás.
Néhány évvel korábban a Bizottság Magyarország ellen eljárást indított a hatósági árak bevezetése miatt.
Sok tagállam egy éve kéri a Bizottságot, hogy támogassa a megoldást, de egészen eddig Brüsszel a piaci árképzés fenntartását szorgalmazta.
A mostani fordulatra azután került sor, hogy az elmúlt évben a tagállamok többsége már bevezetett hatósági eszközöket a kisfogyasztók tarifaszabályozásában, kockáztatva ezzel a bizottsági eljárást.

Végül, a csomaggal kapcsolatos fő kritika, hogy a javaslatok bevezetésétől nem érkezne több gáz a kontinensre, így azok legfeljebb tompíthatják az energiaválság hatásait, de Európa fő problémáját nem fogják megoldani.