Percemberek jönnek mennek…

A találkozás öröme mellett ma a legfontosabb kérdést is sikerült megbeszélnünk:
A táborok összemérték az erejüket,…
Annyit tennék hozzá, illetve kísérelném meg a válaszadást Bencsik Gábor fontos kérdésfelvetésére, hogy az ellenzéki szavazóra átragadt a baloldal (nem most kezdődött )teljes szellemi üressége. Ezeknek a pártoknak az exportideológiák mintakövetésén túl, amelyek ráadásul a magyar valóságtól teljesen idegen problémákra akarnak válaszokat adni, nincs érvényes mondanivalójuk még középtávon sem. Egyetlen “létkérdésre” sem tudnak vagy akarnak választ adni. Számukra a politika egyszerű újraelosztási kérdés. Az ígéretekért a szerényebb körülmények között élőknek kár kimenni és fagyoskodni, mikor sorozatokat is nézhetnek a Netflixen; az elmúlt tizenegy évben zsírosra hízott, és most “valami másra, valami újra, valami nagyon igazságosra” vágyó, mindenkinél mindent jobban tudó, “ha innen nézzük, ha onnan nézzük” okossággal felvértezett közép-és felsőközéposztály tagjai (a budaiak, akik eldöntötték az előválasztást )meg inkább lehúztak az elektromos autójukkal wellnessezni vagy a balatoni nyaralójukban pihenik ki a szörnyű “adóterheket”, minthogy keveredjenek a DK-s keménymaggal. Többen vannak, mint gondolnànk; figyeljünk oda!
Háromezer és háromszázezer
A Békemenet résztvevőinek létszáma nagyjából előre látható volt. Most hagyjuk az önáltató ellenzéki magyarázatot arra, hogy közpénzen buszoztatták a közalkalmazottakat. Ennyi híve van a Fidesznek, ezt eddig is tudtuk.
Az a háromezer a Hősök terénél, az ellenzéki nagygyűlésen, az összes potentátot fölsorakoztatva, az viszont magyarázatra szorul. Ötvenezer reális lett volna, és az előválasztás lendületét tovább víve százezer sem lett volna meglepetés. Na de ennyi?
Mi történt? Otthon maradtak a DK nyugdíjasai? Otthon maradtak a Jobbik csúticigányozó vademberei? Otthon maradtak a Momentum fiataljai? Otthon maradtak a talajuk vesztett szocialisták? Ellenzékiként Márki-Zay jó volt nemet mondani valamire, de igent mondani rá már nem vonzó?
Pár napja az összeálló ellenzék az előválasztásokkal látványos sikert aratott. Ma viszont látványos kudarcot. Megfejtést, magyarázatot, következtetéseket igénylő jelenség.
Percemberek jönnek mennek…

A találkozás öröme mellett ma a legfontosabb kérdést is sikerült megbeszélnünk:
A táborok összemérték az erejüket,…
Zörejjé halkult a Zay.
Márki-Zay ablakokból tiltakozóit nem, viszont annál több szabadságszerető magyart látok!
Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok!
Soha többe 2006-os terrort! Soha többe Gyurcsányt!
“S ez egy szó erejével
Kezdek el újra élni
Hogy rád ismerjek s neveden
Szólítsalak
Szabadság.”
Paul Éluard, Szabadság, fordította Somlyó György
A Megafonosok már itt vannak! KonVerzió, Trombitás Kristóf és Kötter Tamás a helyszínen! Csatlakozzatok minél többen!
Minden egy gondolattal, egy kérdéssel indult: mi magyarok kezünkbe vesszük-e a sorsunk vagy másoknak engedelmeskedve, másokra hagyjuk annak alakítását. És erre a gondolatra erre a kérdésre az egész…
Százezrek üzentek ma Budapestről Brüsszelnek és a baloldalnak: Magyarország megvédi a függetlenségét és az életformáját.
Melocco Miklós gyönyörű szobra Szegeden 1956-ról.