Szinte mindenkinek van egy fájó története a háború utáni évekből. Van, akinek szűkebb családjából, másoknak a tágabb rokonságból – a kiűzetés parancsáról, a bőröndökbe kényszerített, vagonokba zárt magyar sorsokról.
Melocco Miklós gyönyörű szobra Szegeden 1956-ról.
A találkozás öröme mellett ma a legfontosabb kérdést is sikerült megbeszélnünk:
A táborok összemérték az erejüket, és nem is lehet kérdés; mi vagyunk a többség
Egyben kérünk egy együttérző mosolyt…
Árulkodó fotó!
Ők is inkább a Békemenetet választották.
Elintézted ezt is, Parizeres Peti!👏😆
Ha a balos fröcsögők szerint a Békemeneten csak azért voltak olyan sokan, mert a határon túlról utaztatták busszal az embereket, akkor kérdezem én, ha ők olyan erősek és sokan vannak, miért nem tudtak…
"Ma kipukkadt a Márki-Zay lufi. Nem maradt más neki, csak Gyurcsány vigasztaló
ölelése."
(Bohár Dániel)
Ennyi
👍🇭🇺🇭🇺🇭
Ma kipukkadt a Márki-Zay lufi. Nem maradt…
🙏🇭🇺🇭
Délután találkozunk!
Békemenet
/posztok.hu
