Karácsony, csak egy papírsárkány a tomboló hurrikánban

A gond nem csak az Karácsony Gergellyel, hogy az Economist-ban közölt „portrét” követően egyértelművé vált, hogy azoknak a globális pénzügyi és (baloldali) kulturális struktúráknak miniszterelnök-jelöltje, amelyek, természetüknél fogva az ország kifosztásában és szellemi gyarmatosításában érdekeltek;

és nem csak az, hogy nem tárgyalóképes az angolja, így totálisan kiszolgáltatott a környezetének, azoknak a 2002-2010 közötti időszakot domináló politikusoknak és háttérembereknek, akik két ciklus után politikai káoszt, szellemi, erkölcsi és gazdasági csődöt hagytak maguk után;

és nem csak az, hogy képtelen letenni az autóvezetői vizsgát, ami, a merev szabálykövetésen túl, olyan a politikában is fontos képességeken nyugszik, mint a helyzetfelismerés és az erre való gyors, határozott reagálás, hanem a teljes politikai támogatottság hiánya.

A Párbeszéd egy nem létező párt, amelyet számomra a mai napig érthetetlen módon cipeli (te) a hátán az MSZP. Most, hogy a gazdatest haldoklik (kispárttá vált), Karácsony és egy nagyobb nappaliban elférő tagságú és támogatottságú pártja még nehezebb helyzetbe került.

Gyurcsány Ferenc (direkt nem DK-t írok, mert a DK csupán technikai keretét adja Gyurcsány politikai ambícióinak), mint az Összefogás néven futó politikai-gazdasági projekt vezéralakja azt tesz vele is és az ellenzéki játékosokkal, amit akar. Karácsony ebben a játszmában egy kommunikációs csatornáitól, akaratától megfosztott, erő és határozottság híján lévő bábú, akinek – általam nem várt – miniszterelnöksége esetén legfeljebb azt engedik majd meg, hogy a dolgozószobájában Facebookozzon – persze azt is szoros kontroll alatt.