Minden vagy semmi!

Az egyik legnagyobb kritikám a Tisza-kormánnyal, méghozzá annak külpolitikájával kapcsolatban az, hogy Magyar Péter és Orbán Anita egyáltalán nem járják a világot azért, hogy Magyarország mozgásterét bővítsék. Mondjuk ez nem is meglepő, hiszen Orbán Anita a hazai komprádorok szokásos szlogenjével kijelentette: végleg lehorgonyoznak a Nyugat mellett.
Ez viszont a gyakorlatban azt jelenti, hogy a „negyedik német birodalom” mellett horgonyoztunk le, és ismét Németország csatlósává váltunk. Ebből kifolyólag az országnak önálló külpolitikája nincs, és nem is lehet.
Ezt főleg azért tartom nagyon problémásnak, mert Bogár László jól látta: Trianon óta a bel- és külpolitikai dualizmusban a külpolitika mindig is elsődleges szerepet játszott. A külpolitika határozta meg ugyanis az ország geopolitikai és geostratégiai helyzetét, valamint a szövetségi rendszerbe való beilleszkedését, ami aztán kijelölte azt is, milyen belpolitikát folytathat az aktuális kormány. Ehhez képest a mostani kabinet olyan belpolitikát visz, amellyel a Német-római Birodalom csatlós államaként hajtja végre annak őrültségeit (például a szélmalom-projekteket), miközben a Vitézy-féle kifizetőhelyeken keresztül rendeli meg a vasúti szerelvényeket, és valószínűleg az autópálya-építéseket is.Amikor a két jómadár, Magyar Péter és Orbán Anita nagy nehezen kiteszi a lábát ebből a szép országból, az csupán a kötelező köröket jelenti: NATO- és EU-csúcsokat. Arról viszont, hogy a szelfiken kívül mit végeztek ott, semmit sem tudunk meg. Semmiféle tartalmi kérdésben nem nyilatkoznak: sem arról, hogy Magyarország milyen pozíciót képviselt ezeken a tárgyalásokon, sem arról, hogy mi folyt a zárt ajtók mögött, sem pedig arról, hogy a kormányzat milyen irányba tervez előrelépni.Sajnos azt kell mondanom, hogy külpolitikai és belpolitikai értelemben egyaránt egy „vontatott muszáj” lettünk.
A Tisza-szavazókkal annak idején sikeresen elhitették, hogy a világban minden rendben van, nincs is szükség külpolitikára, és kvázi semmiféle geopolitikai vagy geostratégiai átrendeződés nem zajlik. Azt sugallták, hogy az egyetlen probléma az, hogy „a Fidesz lop”, és ha ezt a lopást megakadályozzuk, akkor eljön a Kánaán.
Az energiaválság, az orosz–ukrán háború és a világrendszerváltáshoz kapcsolódó egyéb események fényében azonban látjuk, hogy ez nagyon nem így van, mert valóban “Minden mindennel összefügg” – ebben kivételesen igazat adok a miniszterelnöknek.
Csak az a kérdés, hogy mi meglátjuk-e a helyünket ebben a „mindenben” mint rész, és hogy ez a rész milyen irányt vesz. Vagy maradunk az, ami most vagyunk: egy vontatott muszáj a német jégtörő vagy tengeralattjáró mögött️