Veszélyes játszmàk
(KoGa megfontolandó gondolatai)

Mesélek nektek Pálról, aki kierőszakolt egy magas rangot, mert már óvis korában elhatározta, hogy el akar érni hozzà méltatlan magasságokat. Ō az a tipus, aki az iskolában sem tudott viselkedni, figyelemzavaros volt, késett, rendetlenkedett és beszólt a tanarnőnek is, így pszichológushoz kūldtèk, hogy át tudja bukdácsolni a nyolc általánost.

Azutàn Pálunkat egyetemig vitte ez az ambíció. Mivel nem szeretett tanulni, így oda nem igazán járkàlt be, nem is tanult, de rokonaira hivatkozva elérte, hogy átrugdalták a vizsgákon. Hangsúlyozom, nem a tudás, a "sógor, rokon, koma"
szindróma dominált. Régen ezt így mondtuk volna: "hàny libáért vetted a diplomádat?"

Kegyes hozzá a sors. Késōbb nèmi adminidztrációs zűrzavar folytán sikerült elérnie cèlját. Jelenleg azzal kūzd, hogy ugyan elérte, de még mindig nem nőtt fel hozzá.
Pál azóta egy álarccal jár-kel és hibát-hibára halmoz. Ő az, aki mindig szerepelni, sziporkázni akar, de sajàt sleppje is csak kínjában, vagy pozícióját féltve nevet. A háta mögött pedig már elfordulnak, elhatárolódnak tőle. Ha nem jön be a „poén”, akkor sem áll le, ilyenkor támadásba lendūl, vagy gúnyolódik. Mindenáron bizonyítani akar. Nem tud, csak akar!...

Retteg, hogy felismerik a valódi énjét. Pedig azt már rég ismerik, hisz képtelen rá, hogy eltitkolja. Ez lenne Pal Csodaországa? Ez lenne az álom? Én inkább ezt másnak titulàlnàm.

Az álarcot egyetlen pillanatra sem képes félretenni, mert akkor saját magával kéne szembenéznie őszintén. Ehhez bizony bátorság ès érzelmi intelligencia is szükségeltetik, szóval nem megy. Hiába igyekszik szakadatlanul elismerést gyűjteni, sőt kierőszakolni.

Folyamatos önigazolás lett Pàl élete, minden sikeres dolgot, amit nem is ő intézett, magáènak igyekszik feltūntetni. De hát senki nem felejt!
Aki igen, az úgy gondolja: „Milyen sikeres!” Eléri, amit akar, bármi áron.

Pàl azóta is képtelen nagyvonalú lenni, hiszen állandóan félelemben él és féltékeny. Nem ismeri a szót: Méltóság. Amikor egy ilyen ember hatalmat kap, elszabadulnak kordában tartott indulatai.
Úgy érzi, eljött az ő ideje, amikor végre mindenki felett áll és mindent megtehet.
Mára még tanulásra is adta a fejét, bepótolja az elnulasztott biológia órákat és növènytant is tanul.

Milyen rossz lehet így élni, hogy egy belsō hang azt súgja neki: nem vagy alkalmas a pozícióra, amit érdemtelenül kiharcoltàl! Ezért önértékelési problémái vannak. Barátai, szerettei sincsenek, hiszen zsarnok! Munkatársai is kellemetlennek érzik a jelenlétét, de félnek, mert tudják jól, hogy milyen egy toxikus vezető.

Ō pedig előbb-utóbb maga alá gyűri az egész közösséget. Néha, mikor lazítani szeretne, építőipari munkásnak képzeli magát és ilyenkor valami téglákat emleget.

Epilógus:
Az emberi pszichológiában és a tranzakcióanalízisben Eric Berne szerint:
a játszmák ismétlődő, nem tudatos kommunikációs minták, amelyek rejtett célokat szolgálnak és rossz érzéssel végződnek.

️ A kommunikációs játszmák olyan rejtett, ismétlődő interakciók, amelyekben a felek nem őszintén, hanem hátsó szándékkal, manipulatív módon kommunikálnak egymással, egy előre nem tudatosan scripted, de fix végkifejlettel záruló dráma felé haladva.

️Társasági játszmák: Baráti vagy felszínesebb közösségekben játszott minták (pl. "mindenki ezt csinálja", "beugatás").

️Klinikai és terápiás játszmák: Olyan viselkedések, amelyek kifejezetten az orvos-beteg vagy segítő kapcsolatokban jönnek létre.

️ Áldozat – Üldöző – Megmentő (Drámaháromszög): A résztvevők folyamatosan váltogatják ezeket a szerepeket egymás között, miközben elkerülik a valódi, felelősségteljes felnőtt kommunikációt.

A cikkben felhasználtam Eric Berne: Emberi játszmák cimű könyvének definícióit is.

KoGa

#Koga