Tisza-jelenség: Millenarisztikus illúziók és a politikai realitás

A magyar társadalom egy jelentős része – amely nagyjából le fedi a Tisza Párt szavazói bázisát – egyfajta kereszténység nélküli, millenarisztikus eretnek szekta tudatállapotával rendelkezik.
Ez a naiv mentalitás a legutóbbi hónapok politikai hullámai során a köztársasági elnökjelölés kapcsán mutatkozott meg a legélesebbben. Amikor Magyar Péter váratlanul bedobta Polgár Judit nevét, általános felháborodás söpört végig a tiszás kommentelők között. Magyar Péter ugyanis korábban – ahogy sok más esetben is – azt ígérte, hogy a köztársasági elnök személyét társadalmi egyeztetésre bocsátják, és hosszas vita után a párt bázisa fogja kiválasztani a jelöltet.

A bázisdemokrácia naiv mítosza:

A tiszás választók részéről megnyilvánuló, bázisdemokrácia iránti görcsös vágy két alapvető strukturális problémára mutat rá:
* A realitásérzék hiánya: Ezen választói rétegeknek fogalmuk sincs a politika valódi működéséről és a Magyarországot mozgató tényleges hatalmi erőkről.
* Utopisztikus vágyak: A szekta tudatállapot a tökéletes társadalom, a teljes egyenlőség és a totális harmónia megteremtésének naiv illúzióját testesíti meg.
Ez a vágyvezérelt utópia azonban a gyakorlatban teljesen kivitelezhetetlen. A Tisza ugyanis nem egy klasszikus értelemben vett, önállóan létező és működő párt.

Az irányított káosz kormányzása:
Egy esetleges Tisza-kormány tagjait nem a bázisdemokrácia intézményei vagy a kiválasztott politikusok adnák. A struktúra valójában a következő elemekből áll össze:
* Nemzetközi nagyvállalatok lobbiszervezetei és lobbistái.
* Magyar Péter személyes ismeretségi, baráti és családi köre.
Ahogy azt Pokol Béla elmélete is leírja, ez a működési modell az irányított káosz állapota felé vezet. A kormánytagok nem egységes csapatként, hanem teljesen különálló, izolált szigetekként intézik a saját ügyeiket és érdekeiket.

A heterogén szavazóbázis vaksága:
A Tisza Párt tábora egy rendkívül heterogén, de kritikátlan szövetség, amelyet a következő csoportok alkotnak:
* Bohém, urbánus hipsterek és rózsadombi álkeresztények.
* A történelem szélére szorult, kapaszkodót kereső rétegek.
* Az egykori O1G tábor
Ez a bázis teljesen vak a politikai valóságra: képtelenek felismerni a “program” belső ellentmondásait, az ígéretek be tarthatatlanságát- erre a kognitív disszonanciára válasz az agresszió, amely fájdalomcsillapítóként működik (egyelőre)

Gazdasági kiszolgáltatottság és a német energiadiktátum mint példa:
A zöldpolitika és a környezetvédelem kérdése kiváló példája a szavazók félrevezetésének. Míg a rózsadombi elit számára kiemelten fontos a környezetvédelem, addig a háttérben komoly környezeti rombolás készülődik a szélerőművek kényszerű bevezetésével.
A szélerőművek erőltetett integrációja mögött tiszta geopolitikai és gazdasági függőség áll:
1. Csatlós státusz: Magyarország a Német Birodalom első számú gazdasági és politikai kiszolgálójává válik.
2. Termékátvételi kötelezettség: Meg kell vásárolni a német ipar termékeit, legyen szó hatéktalan szélerőművekről vagy a nyári túltermelés miatt feleslegessé váló áramról.
3. Negatív áramárak anomáliája: A nyári túltermelés idején Németország a szomszédos országoknak fizet azért, hogy átvegyék tőle a felesleges villamos energiát. Magyarországnak – csatlós pozíciójából adódóan – ugyanezért a felesleges áramért fizetnie kell.

A csalódás:
A politika valójában a nagyhatalmak kíméletlen játéka, a multicégek gazdasági érdekküzdelme, valamint Magyar Péter elszabadult, titáni ambícióinak a keveréke.
Nem lesz itt semmiféle társadalmi egyeztetés, nem létezik bázisdemokrácia, és elmarad a transzparens megbeszélés is. A választópolgárok egyszerűen át lettek verve, és a naiv illúziókért cserébe végül minden gazdasági és politikai önrendelkezésüket elveszítik.