Hogyan csináljunk gazdasági kérdésből „közjót”? - avagy “És Rossz-kapitány rabja lett a Jó.” (Shakespeare LXVI. Szonett)

Bár a Tisza Párt láthatóan mindent elkövet annak érdekében, hogy véletlenül se kelljen kormányoznia, a háttérben a globális vezetők és birodalmi küldöttek azért mégis megpróbálják a saját torz képükre átformálni az elmúlt 16 év gazdaság-, társadalom- és energiapolitikáját.

Az Oktatási Minisztériumban landolt Lannert Judit nem is titkolt LMBTQ-nyomása mellett most Kapitány István, a Shell nevű, globális piaci és politikai csinálóként futó háttérhatalom küldötte is villantott egyet.
Mit kér a fáradt, munkából hazaérkező magyar embertől s jó “kapitány”
Hogy a legnagyobb hőségben véletlenül se merészelje bekapcsolni a légkondit! Inkább készüljön fel a „tudatos takarékosságra”.

Ez kísértetiesen hasonlít a brüsszeli autokrata gondolkodásmód egyelőre még „soft” verziójához. Annak az elitnek a tempójára, amely nem a lakosság életét akarja könnyebbé, jobbá és olcsóbbá tenni, hanem a nemzetközi nagyvállalatok és a zöld lobbi által mesterségesen felfújt, ideológiai buboréknak akarja megfeleltetni a kisembert.
Meg akarják változtatni az embert, miközben „közjót” hazudnak oda, ahol valójában csak egy kőkemény gazdasági kérdés áll. Mert a zöld átállás bizonyos rétegeknek brutális profitot termel. Azoknak, akiknek a küszöb alatt besurranó civil szervezeteken keresztül sikerült átvenniük a tematizáló hatalmat a nyugati társadalmakban, hogy most kényük-kedvük szerint formálják az átlagpolgárt.

Ám a klímastop még csak a kapudrog szerepét tölti be. Nyilvánvaló, hogy nincs megállás. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az agyonreklámozott – és persze még meg sem érkezett, de már elköltött – EU-s támogatások jelentős részét „okosórákra” és okos mérőkre akarják elverni. Ez nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, hogy a jövőben differenciált áramdíjat fizettessenek velünk (ha csúcsidőben hűtesz, fizess többet!).
Ugyanebbe a kategóriába tartozik a szélenergiára való erőltetett átállás is, ami – by the way – nemcsak a környezetet csúfítja és pusztítja el, de teljes mértékben kiszámíthatatlan, szeszélyes energiaforrás.Eközben természetesen folyamatos támadás alatt áll Paks II.

Borítékolható, hogy hamarosan nálunk is megjelennek a Nyugat-Európában már jól ismert, félig háborús készülődésre emlékeztető médiahadjáratok és az „önkéntes” (egyelőre még csak önkéntes!) energiakorlátozást népszerűsítő reklámok.

Sajnos ez egy újabb félreérthetetlen jele annak, hogy a Tisza nem más, mint egy akaratátviteli rendszer a brüsszeli autokrata elit és a magyar társadalom között. Nagyon hamar meg fogjuk bánni, ha bedőlünk nekik.