Megválthatja-e a politika az egyént? A Tisza mint millenarista szektaélmény🙏

A Tisza Párt jelensége nem puszta politikai innováció, hanem egy klasszikus millenarista szektaélmény modern köntösben. De vajon képes-e a politika megváltani a kiábrándult egyént?

A történelemből ismert millenarisztikus keresztény eretnek szekták legfőbb jellemzője, hogy a fennálló világot velejéig romlottnak tartják, és egy közeli, radikális korszakváltást vizionálnak. A Tisza Párt retorikája pontosan erre a logikára épül:

Abszolút bűnösség: A status quo-t – a kormányt és a régi ellenzéket egyaránt – morálisan menthetetlennek bélyegzik.
Gyökeres tisztítótűz: A változást nem fokozatos reformként, hanem morális megtisztulásként és új időszámításként hirdetik.
Tévedhetetlen vezér: Ahogy az eretnek szekták élén egy próféta állt, a mozgalom itt is erősen személyközpontú. A vezető iránti lojalitás megkérdőjelezhetetlen.

Az, hogy a választók a politikától várják a megváltást, mély társadalmi és pszichés válság tünete Magyarországon:
Szakrális pótlék: A hagyományos egyházak háttérbe szorulásával vagy átpolitizálódásával a transzcendens hit iránti igény a pártpolitika mezejére költözött. A rendezvények rituális elemei – a közös éneklések, fáklyás felvonulások és a katonás szervezettség – mind ezt a vallásos áhítatot pótolják.
Kritikátlan vakhit: A támogatók a belső ellentmondásokat vagy a program hiányát külső támadásként, a „gonosz erők” áskálódásaként söprik le az asztalról.
Kollektív katarzis: A szavazók nem egy kormányzati adminisztrációt akarnak leváltani, hanem kollektív erkölcsi igazságtételt követelnek.

Megválthatja-e azonban ez a politika az Isten és túlvilági vigasz nélkül maradt, fogyasztásra programozott embert? A válasz határozott nem. Minél nagyobb a megváltás iránti vágy, annál pusztítóbb lesz a törvényszerűen következő csalódás és düh.
Kérdés, hogy egy esetleges Tisza-kormány képes lesz-e ezt a dühöt a fogyasztás kábítószerével hűteni. Ezt a mozgásteret ugyanis – bármennyire is elutasította ezt a választók jelentős része az áprilisi választásokon – a nemzetközi geopolitikai realitások határozzák meg. Az Orbán-kormányok egyensúlypolitikája eddig viszonylag stabilan navigálta az ország hajóját a globális viharokban. Most viszont, hogy a Tisza felült a fősodratú EU-tagállamok vonatjára, az eredmény erősen kétségessé válik.
Egy dolog biztos: a kisemberre izgalmas, de kiszámíthatatlan idők várnak.